Untitled Document
Vissza a nyitólapra!
Vissza a nyitólapra!
Untitled Document
 
Hírek/újdonságok | Interjúk | Program | Sajtófigyelő | Felhívások | Találkozások | Galéria | Elérhetőség
Regisztrációs adatbázis | Regisztráció ! | Üzenetek | Háromszék | Értéktérkép/körutak | Zarándokhelyek | Hasznos oldalak
 
     
 

«« vissza

Minket az érdekel, hogy ne magunknak szervezzük! – interjú Demeter Jánossal, Kovászna Megye Tanácsának elnökével, a HMVT házigazdájával.

1. Ön a rendezvény ötlet- és házigazdája, ezáltal a legilletékesebb személy, aki beszélhet arról, hogyan született meg a világtalálkozó ötlete?

Demeter János: Több éve foglalkoztat a gondolat, hogy egy olyan rendezvényt kellene kitalálni, ami lehetővé teszi, hogy a Háromszékről elszármazott emberek és az itthon élők újra találkozhassanak. Óriási erőforrásai a megyének azok az emberek, akik különböző okok miatt elkerültek Háromszékről. Nem tudunk róluk, nincs kapcsolatunk velük, ezért nem tudjuk, hogy kik azok, mivel foglalkoznak, nem tudjuk, hogy mekkora szellemi értéket képviselő csoportról van szó?
S szépen lassan kezdett megérni a gondolat, amíg 2 évvel ezelőtt, egy hétvégi kalandozás alkalmával kikerültem az Óriáspince-tetőre és az a látvány ami ott fogadja az embert kiváltotta belőlem, hogy ha lesz a háromszéki magyarok vilagtalálkozója, akkor egy ilyen helyről kell az emberek megnézzék, hogy tulajdonképpen hol is élnek vagy hová tartoznak. Itt lehet megérezni a helynek a varázsát, ha az ember lent van a völgyekben, onnan csak azt látja, hogy milyen nagy a hegy! De a tetőn látni lehet azt a világot, ami nekük adatott!

2. Miért tartja kiemelkedően fontosnak ez a rendezvényt? Mit jelent ez a megyének?

Demeter János: Én azt gondolom, hogy akkor csináljuk jól, ha nem építünk fel olyan elvárásokat, amiket nem tudunk teljesíteni. Pontosan azért jó ez a kaland, mert egy csomó emberről nem is tudjuk, hogy mennyire, milyen módon kötődik a szülőföldjéhez? Nemcsak azokról van szó, akik 1988-ban mentek el. Nekik nem gond kötődni a szülőföldhöz, ők nemrég hagyták el Háromszéket, 1990-ben a világ változott, azóta évente háromszor itthon vannak, ezért ez egy működő kapcsolatrendszer. De sokan vannak, akik úgy mentek el, hogy már időközben több gyerekük is van kint, akik már nem itthon születtek. Vajon a szülők mennyire nevelték beléjük azt, hogy ők alapvetően háromszékiek? Van ahol már unokák is vannak, kérdés, hogy azok elkezdenek-e kötődni?! Ezért a mai modern értelemben vett szülőföld kérdést át kell értékelni, mert ma már vannak önként választott szülőföldek is. Az emberek miért ne választhatnák akár Háromszéket, ha egy picit is kötődnek Székelyföldhöz vagy Kovászna megyéhez? Persze ehhez meg kell mutatni, ehhez kezet kell fogni.
Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik az ötlet. Valószínű, többen mondják majd, hogy ez fölösleges. Van aki azt mondja, hogy emögött is biztos politika van. Politika vagy nem politika, közélet vagy nem közélet, a lényege a dolognak az, hogy valami soha fel nem becsült értéke ennek a népnek nem itthon van, illetve semmi erejét nem fordítja ma még arra, hogy a tényleges vagy az önként vállalt szülőföldje érdekében tegyen, s ezt megéri csatornázni. Ezt kihagyni, ki lehet! De szerintem nagyon megbánnánk, ha kihagynánk ezt a lehetőséget! Ezt az emberi erőforrását meg kell tudnia mozgatni Háromszéknek. Másrészt, ha végigmegyünk a megyén, még mindig sok a gazdátlan föld, épület. Nem biztos, hogy gazdátlanok, csak valamilyen úton-módon a hely nem provokálta eléggé a kint élőket, hogy hazajöjjenek és azt a kúriát elkezdjék gondozni.
A szülők lehet azt mondják: ha már elmentek, akkor az végleges és nem kívánnak minden évben hazajönni! De ki tudja, hogy a gyerekek vagy az unokák ha meglátják az Óriáspince-tetőről Háromszéket, tudatosul bennük, hogy ők tulajdonképpen hova is jöhetnének, később pedig úgy döntenek, hogy a Horvát tengerpart vagy a Maldív szigetek mellett a másik lehetőség Háromszék lesz.

3. Humánerőforrás szempontjából egyfajta számvetés lesz ez a találkozó, milyen más rejtett lehetőségeket kínálhat még?
Demeter János: Utólag sok minden ki fog derülni, de ez már nem a szervezőktől függ. Ez már mind emberfüggő, hogy mennyire tudunk egymással kapcsolatot tartani, mennyire újulnak fel a szakmai kapcsolatok, mennyire kezdi az embereket provokálni az a lehetőség, hogy itt van a világnak ez a sarka és akkor mit lehet vele kezdeni?
Ez az a típusú rendezvény, amiben mindenkinek meg kell találnia azt a pici szeletet ami neki szól.
Próbáltuk első perctől kezdve még a gyanúját is eloszlatni annak, hogy itt alapvetően valaki vagy valakik ezt a rendezvényt kampánycélra vagy alantas célokra fogják felhasználni. Az emberek kell ezt a találkozót a magukénak érezniük, ha ez sikerül, akkor elértük a célunkat.
Ha az emberek magukénak érzik, akkor fontos lesz számukra a folytatás is és valószínű, ha nem is ilyen formában, de újra fogják provokálni, hogy megtörténjenek a találkozások.

4. A megye arculatépítésének folyamatában fontos szerepet játszhat a találkozó. Ez tudatosan lett 2007-re tervezve, Románia Uniós csatlakozását követően?
Demeter János: Nem. A kényszerűség vitt rá, hogy 2007 legyen. Ha csak rajtunk múlik, akkor 2006-ban meglesz ez a rendezvény. Objektív okok miatt lett 2007. Azt gondolom, hogy 2007 azért egy szerencsés év, mert vannak emberek akik eddig nem mertek hazajönni. Nem voltak biztosak ebben az országban és azt mondták, nem teszik ki magukat mindenfélének, azért mert Románia még nem volt európai uniós tagállam.

5. Mennyire reagálták le a rendezvény hírét a háromszéki polgármesterek?
Demeter János: Amikor elkezdtük szervezni, hogy háromlépcsős, táguló dimenzióban történjen a rendezvény, akinek egy picit is járt az esze, az egyből rácsapott, mert érezte azt, hogy ez egy kiváló alkalom.
Egy vezetőnek meg kell tanulnia a szakemberekre hagyni a különböző dolgok megalkotását. Jól döntöttünk, amikor kistérségi, települési szinten fiatalokat vontunk be a szervezésbe, akik ebben rengeteg fantáziát látnak, tetszik nekik az ötlet. Ez egy kiváló alkalom megtanulni együtt dolgozni a civil világgal, megtanulni együtt dolgozni azokkal, akik nem a beosztottjaink, hanem a partnereink, társaink, akiknél nem utasításokkal, hanem érvekkel kell elérni az eredményt. Hiszek abban, hogy ez a rendezvény hozza magával ezt a belső indíttatást arra, hogy próbáljunk meg egy más típusú korszakot nyitni magunk számára. Ott ahol egy kicsit tisztább fejjel, kevesebb hévvel, de annál több józan ésszel az emberek megtanulják, hogy a megyéjük vagy szűkebb pátriájuk érdekében nem veszekedni kell, hanem együtt kell tudni dolgozni. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb dolgok egyike, amelyet ha ki tud provokálni a rendezvény, óriási eredmény. Ezt nyilván nem lehet mérni, statisztikázni, de annál fontosabb, érződni fog a település mindennapjaiban, ahol ez így sikerül.
Egyelőre a jelzések mindehonnan pozitívak, látom az emberek be vannak pörögve, mindenki tervezi, teszi-veszi az ötleteket, úgyhogy ez így rendben van.

6. Milyen a hozzáállásuk a helyi vállalkozóknak?
Demeter János: A helyi vállalkozók a következő időszakban fognak rámozdulni. Kényes téma, mert a vállalkozókkal kapcsolatban mindenki természetesnek tartja, hogy a vállalkozó álljon oda egy rendezvény mellé és támogassa. Nagyon fontos, várjuk a vállalkozókat, támogassanak, hisz minden segítség jól jön, de azt egyáltalán nem szeretném, hogy akkor is támogassanak, ha ezt nem szeretnék. Vagy hogy úgy érezzék, ha már a megye rendezi, akkor támogassuk, mert hanem csak a nyűgség van. Ezt messze el szeretném kerülni, nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy csak azok támogassák, akik úgy érzik, hogy ez a rendezvény fontos! Pont azt az érzést kell a vállalkozóból is kiváltani, hogy ez nemcsak az a megye, ahol élek és adózok, hanem ez az a megye is, amit fejlesztek, hiszen beosztottaim vannak, alkalmazottaim vannak, az én véleményem is lehet fontos! Persze nem olyan nehéz a dolgunk, hiszen évek óta dolgozunk együtt vállalkozókkal, vannak közös rendezvényeink, nem a dzsungelben járunk. Ilyen szempontból nyilván nem lesz gond ezt a kérdést jól kommunikálni. De fontos, ha én ragaszkodok ahhoz, hogy a polgármesterek, a civil intézmények, az emberek magukénak érezzék a rendezvényt, akkor a vállalkozó is magáénak kell érezze a rendezvényt!

7. Mint megyegazda azt szeretné, hogy az Óriáspince-tetőre tervezett emlékmű, kaláka-rendszerben épüljön fel. Kivitelezhető-e ez a kalákázás és miért tartja fontosnak?
Demeter János: Hiszek abban, hogy a kaláka egy közösséget nagyon is eggyüvé kovácsoló cselekedet. Bajban, jó és rossz dolgukban a székely emberek egymásra számíthattak, a közösség összetartó erejének egyik megnyilvánulási formája a kaláka volt, hát akkor miért ne használjuk?! Tulajdonképpen a hegytetőn egy közös alkotást valósítunk meg, amire azontúl, hogy az alkotók büszkék kell legyenek, mi is büszkék leszünk. Egy olyan helye kell legyen a megyének, egy olyan alkotása, amely mindannyiunk közös munkája. A rendezvény lejár, az együvé tartozás tüzei is elhamvadnak 20-án éjjel, de az építmény ott marad. Akkor lesz igazán izgalmas a történet, ha már egy hét múlva egyszer csak azt látjuk, hogy a tanár odaviszi az iskolásokat, megmutatni a megyét, földrajzával-történelmével.
A kaláka kimondottan jó alkalom, jó lehetőség, hogy még jobban összekovácsolódjunk, hogy tudjuk, ez a közös munkánk, ennyit tudtunk megcsinálni! De ami itt van, az háromszéki emberek eszemunkája, háromszéki emberek terve, háromszéki emberek kezemunkája! Kommandóról jött a fenyőfa, Málnásról érkezett a kő, együtt csináltunk egy maradandó értéket, ami a közösség számára kell elsősorban érték legyen. Ezért kalandoztunk bele ebbe a kaláka dolgokba. Nem mondom, hogy nem izgulok egy picit miatta, de azt gondolom, hogy ezt mindenki fogja élvezni.

8. Ön a négy nap alatt hol találkozna szívesen az elszármazott háromszéki ismerőseivel, barátaival?
Demeter János: Nem gondolkodtam rajta. Valószínű, hogy bolygó hollandi szerepében fogok jönni-menni a megyében. Szeretnék minél több helyre eljutni!
Nagyon szeretném azokat az embereket megismerni, akik a szakmai műhelytalálkozókra jönnek, remélem sokan lesznek itthon a volt osztálytársaim közül is. Egy hadseregnyi ember érkezik haza, akiket én életemben nem láttam, világos, hogy szeretném őket megismerni. Addigra nyomtatok vagy háromszázezer névjegykártyát, hiszen arra nem igazán lesz időm, hogy mélyreható beszélgetéseket tudjak folytatni, de nyilván igyekszem mindenütt ott lenni, ahol csak tudok. Valószínű, Erdővidéken egy kicsit többet fogok időzni, dehát ez is csak a lokálpatriotizmusomból adódik.

9. A rendezvénytől magától mi az a minimum szint, amit ötletgazdaként elvár?
Demeter János: Ez az ötletgazdaság egy nagyon nagy poén. Az egy dolog, hogy valakinek a hegytetőn a jóisten a fejébe üti a gondolatot, hogy itt fognak a háromszéki magyarok egymásnak örök hűséget esküdni. De ez már nem az én ötletem, az én ötletemből már nagyon sok ember ötletévé alakult ez az egész.
Ma már nem én vagyok az egyedüli ötletgazdája, az én karácsonyfámat már nagyon sokan feldíszítették ebben az ügyben és ez így jó! Én házigazdája leszek a rendezvénynek, de büszke vagyok arra, hogy a szikra az én fejemből pattant ki. Nem hittem hogy így lesz, de ma már megnyugodtam, hogy egy sok ismeretlenes dologba vágtunk bele. Minket az érdekel, hogy ne magunknak szervezzük. Másrészt a minap feltették a kérdést a televízióban, hogy ismerek-e nyugaton élő elhíresült háromszéki embert? Akkor, ott, kapásból nem tudtam. Kellemetlen dolog, mert vannak, mégsem tudunk kapásból felsorolni húszat, hogy ez háromszéki származású, itt és itt fest, alkot, zeneszerző, építőmérnök, ő építette ezt a híres épületet, ennek a miniszternek a tanácsadója stb. De az sem baj, ha valaki egyszerű munkás valamelyik vállalatnál, de azt szakszerűen csinálja. Ki tudja, hogy mi van?!
Érdekes dolgokat nyitnak meg ezek az információk. Nagyon sok dolgot behoztak már hozzám, hogy úgymond vizionáljam, nyomdára érett-e a dolog vagy nem? Ötletes nép vagyunk. De ez is csak azért jó, mert mozgolódik az emberek agyában a dolog, sokan érzik, hogy ez egy fontos esemény, és most érdemes megmutatni magunkat. Fotósok, szobrászok, muzsikusok, tanárok, cserkészek is már valamit kitaláltak a rendezvényre. Ilyen szempontból a találkozó már elérte azt az eredményt, hogy az emberek alkotásvágya be van pörögve, mindenki gondolkodik, töri az agyát, hogy legyen, mint legyen.

10. Ön sokat jár-kel a világban, sokféle emberrel találkozik, mit szólnak ezek az emberek a rendezvény ötletéhez, milyen a visszhangja?
Demeter János: Akikkel én beszéltem eddig, mindeki csak gratulált. Nagyon sokan vannak akikről már tudom, hogy készülnek, jönnek. Olyan emberek érzik fontosnak a rendezvényt, akik életükben nem voltak Kovászna megyében, de ismerjük egymást, ők azt mondták, hétszentség hogy itt lesznek! Ez így el van döntve. Az is egy nagy kihívás, hogy Háromszéket sikerül-e megszerettetni sok olyan emberrel, akik életükben nem voltak még itt. Rossz szó a reklám, de ez a rendezvény olyan rejtett marketingre ad lehetőséget, amit ki kell használni. Mert azért hányszor volt az, hogy idejött egy dúsgazgdag vállalkozó vadászni - mert vadászos megye vagyunk - szerencséje volt, szép időt kapott és annyira megragadta a táj szépsége, hogy azt mondta, esztendő nem telhet el, hogy ő ne jöjjön vissza. Jönnek is, rendületlenül érkeznek vissza. Hány és hány üzleti, más jellegű kapcsolat jött így össze!
Nagyon sok magyarországi barátunk van, aki valamilyen oknál fogva nem tartotta fontosnak eljönni a magyar királyság régi határszéléig, hanem leálltak valahol Vásárhelyen, Kolozsváron és nem jöttek tovább. Háromszékről sok mindent nem tudnak külföldön. A megyének sokáig nem volt picit erőszakos, jó marketingje. Hargita megyéről tudják, hogy ott a székelyek szent sínája, pünkösdkor Csíksomlyóra kell összegyűlni, mert ott leszünk nagyon sokan. És ezenkívül, azt tudják, hogy Parajdon milyen mély a bánya. De ezzel ennyi! Az egy dolog, hogy mi állandóan szajkózzuk Háromszékről, hogy adott a mofetta és a borvizek, de ezt csak mi tudjuk, hogy milyen értékes és ettől lelkesek vagyunk.
De ha valakit nem tudunk idecsábítani, hogy megtapasztalja ezeket a dolgokat, akkor ő ezt nem fogja megtapasztalni és onnantól kezdve nem is érdekes. Kell a szépségnek a megtapasztalása ahhoz, hogy a dolog működjön! Ezeket nem lehet szóban elmondani! Hiszem azt, hogy az Óriáspince-tetőnek van egy olyan különleges gondolatébresztő hatása. Nyilván, hogyha ezelőtt párezer évvel már odatemetkezett valaki a halomsírba, az sem véletlenül történt. És az sem véletlenül van, hogy Jókainak a Bálványos vár című regénye ezzel a hellyel kezdődik. Mert az a hely egy olyan hely! Az a hely arra van kitalálva, azért volt beplántálva a megye közepébe, hogy ha onnan valaki megnézi mindazt, ami a miénk, attól megdobbanjon a szíve.

11. Mit üzen az elszármazott háromszékieknek?
Jöjjenek haza!
12. Mit üzen az itthon élő háromszékieknek?
Várják őket!
Ez a rendezvénynek a lényege.

szerkesztő: Péter Orsolya és Imreh-Marton István
olvasószerkesztő: Nemes Előd és Kiss Csilla

«« vissza | fel | bezár

 

 
Untitled Document








 

További médiapartnerek:
Sláger Rádió, Székely Hírmondó, Polyp TV, Profi Rádió, Plusz Portál, Erdővidék Hetilap, Marosvásárhelyi Rádió, www.erdovidek.ro, 24 FUN, Fókusz portál

 

Untitled Document
Háromszék NapilapSepsi RádióKrónika NapilapDuna Televizió
2.0 verzió Copyright © 2007 Háromszéki Magyarok Világtalálkozója
szerkesztő: Török Enikő és Péter Orsolya | design: Kolumbán Hanna | web-fejlesztés: Cast kft