«« vissza | fel | bezár

2005. augusztus 30. - Élő múlt: Középajtai szőlőskert

Benkő József, a lelkész, történész, botanikus és nyelvújító
Középajta felé is vénséges vén almafák szegélyezik az utat. Girhesek, göcsörtösek, ápolatlanok. Többszörösen is székelyföldi jelképfák. Dr. Demeter János megyei tanácselnökkel együtt utazunk a Középajtai Falunapok, illetve az ez alkalommal indítandó Benkő József Arborétum és Füvészkert-program ügyében. Nem véletlen, hogy az almafák az Erdély-szerte híres botanikusra, a XVIII. századi gyümölcsfa-nemesítőre emlékeztetnek. A középajtai polgármester, Brotea Olga mondja is, miközben a valamikori Füvészkert felé kapaszkodunk a domboldalon, hogy volt idő, amikor ki akarták vágatni az almafákat, de ezek a középajtaiakat is Benkő Józsefre emlékeztették, s emiatt a pártutasítást szabotálták.
- Ha az idén eljutnánk addig, hogy egy új füvészkertnek letennők az alapjait - mondja Demeter János -, jövőre már szakmai konferenciát lehetne szervezni. Ha mindenik arborétum csupán két csemetével ajándékozza meg a jövendő Benkő József Arborétumot, már akkor nagyon szép növényállománnyal lehetne a füvészkertet elkezdeni.
Utána kellene járni, hogy milyen dokumentumok maradtak fenn a füvészkerttel kapcsolatosan. Szakmailag is szép kihívás lehetne egy ilyen létesítmény. A kétszáz éves tapasztalatokra építve egy mai modern fuvészkertet és arborétumot kellene létrehozni.
Ez azért is izgalmas dolog lenne - azonkívül, hogy önmagában is érdekes feladat, turisztikai látványosság -, mert olyanfajta szakmai tevékenység indulhatna meg Középajtán és környékén, vagy az egész Kovászna megyében, amely a régi, egyre inkább eltunő, hagyományos gyümölcsfa-újrahonosítást eredményezhetné.
Itt lehetne bemutatni, hogyan nézzenek ki a székelyföldi falvak parkjai, sétányai.
Ma, ha végigmegyünk egy székelyföldi településen, és megnézzük, hogy a kertekben milyen gyümölcsfák vannak, megkérdezhetjük, miért tunt el, mondjuk, a vörös dió, amely most már csak Magyarországon van?Szép lassan eltunik a Budai Domokos mint almafa. Annak idején Háromszék útjainak nagy részén ilyen almafák voltak.
Beszélgetésünk egy átfogóbb program, a Háromszéki Nemzeti Emlékpark irányába kanyarodik. Ezt a tervek szerint Maksa-Eresztevény térségébe, az Óriáspince-tetőre kellene elhelyezni. Megegyezünk, hogy szakemberek bevonásával ennek az emlékparknak a helyszíni szemléjére is alkalmat kerítünk.
Dr. Demeter János folytatja:
- Egy hónap múlva már dolgozni fogunk a Székelyföld-fejlesztő Kutatási Intézetben Árkoson, az EU képzőközpontjaként fog muködni. Arra való intézmény lesz, hogy ezeket a kutatásokat koordinálja bármilyen témában. Ez egy nagy hiány volt. A szakmaiság nem tudott jelen lenni ebben a régióban úgy, mint egy szovátai Teleki Központban vagy hasonló jellegu központokban. Ezért a megye sem ment előre, különböző szakmai berkekben nagyon kis mértékben tartják számon Kovászna megyét. Nem itt voltak a konferenciák, nem itt találkoztak az emberek, hanem valahol máshol.
A következő fordulatnál a tanácselnök ismét visszakanyarodik Középajta irányába:
- Nincs Benkő József-kultusz, nincs semmiféle kultusz. Mindenki megelégszik azzal, hogy van egy emléktábla az iskola vagy valamilyen más épület falán. De azonkívül, hogy azt a szellemiséget ápolják, egyre kevesebb helyen fordul elő.
Tulajdonképpen 2007-re minden településen - ahol ez nem történt meg - legalább egy nagy szülött szobrát fel kellene állítani. Ez lenne a minimum. Ezt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára kellene összehozni. Meg vagyok győződve, hogy minden háromszéki testvértelepülés magyarországi vagy más partnertelepülése boldogan támogatná ezt az elképzelést.
Közben engem kapacitálnak, hogy a Középajtai Falunapok alkalmával szólnék Benkő Józsefről.
Ódzkodom, mert az egykori erdélyi hírességnek éppen ezen a középajtai rendezvényen a híres füvészre, botanikusra emlékezve kívánunk programot indítani, arborétumot és füvészkertet létesíteni.
Benkő József református lelkész tevékenysége viszont annyira szerteágazó, enciklopédikus érdeklődési köre és tudása annyira körülindázza az érdeklődőt, hogy nem találhat ürügyet a visszautasításra.
Otthon belelapozok az általam elérhető Benkő József-dokumentációba. Megdöbbenve tapasztalom, hogy alig találni valamit is róla.
A legtöbb haszonnal az Origo weblapját nézegetem. Ebben a Laár Tibor által összeállított, Három Benkő címu életpályákból - Ferenc, Sámuel, József - választom ki az utóbbit.
Benkő József, akinek édesapja református lelkész volt, apja nyomdokaiba lépett, ő is papi tanulmányt végzett, azonban ez nem elégítette ki, hanem fiatalos lendülettel kutatta az erdélyi könyvtárakat, levéltárakat, és a kiterjedt gyujtőmunkája eredményeként megírta első muvét, Erdély történetét, amit két kötetben, Bécsben adott ki Transsilvania címen 1777-78-ban. Ebben a muvében számos erdélyi író és tudós életrajzát ismertette. Jelentős egyháztörténeti munkája a kétkötetes Milkovia címmel kiadott könyve, amelyet az 1228-ban, II. András király korában alapított milkói püspökség sorsáról írt. A történeti írásaival párhuzamosan foglalkozott a növénytannal. Három jelentős tanulmányt írt, az első 1780-ban jelent meg Pozsonyban a Magyar Könyvház könyvsorozatban Molnár János kiadásában. A Nomenclatura címu könyvet latin, magyar, német és francia nyelven írta meg, tehát négynyelvu munka. Benkő József a Carl von Linné svéd természettudóst, az élővilág modern rendszere kidolgozóját követte, ezért ,,Magyar Linnének?is nevezték. Több kisebb cikkben és tanulmányban ismertette Linné rendszerét, majd 1781-ben Szebenben megjelent Téli bokréta címu, mindezt összefoglaló könyve. Ezt követően 1783-ban jelent meg közel ezer növényfaj latin-magyar-német-francia nyelvu növénynévszótára Nomeclatura Botanica címmel. Ezt követte a Nomina Vegetabilium címu muve, amelyben a növények latin-magyar-román nyelvu nevei vannak felsorolva. (-)
1789-ben végképp papi pályára vonul vissza Középajtára, ahol saját kertjében több mint hatszáz növényt tartott nyilván.
1793-ban a köpeci gyülekezet lelki gondozását is elvállalta. (-) Benkő József életét és munkásságát gr. Mikó Imre, a Sepsiszentgyörgyi Kollégium alapítója jelentette meg 1867-ben Pesten.
Rám Benkő József levelezése, nyelvének ízei, az általa használt székely népnyelv zamata és ennek a köznyelvbe, a tudományok szaknyelvébe emelése olyan hatással volt, hogy a Szabó György és Tarnai Andor összegyujtötte több mint négyszáz levélből az alábbi szemelvényeket választottam ki, mert a ,,tsalogány?szó nekem is nagyon tetszik.

Benkő József levelezéséből
Kendeffi Jánosnak:
Ez a?Botanica, s?az egész Naturalis Historia olyan, a?melly magát annál inkább kivántatja, minél inkább visgáljuk.
Közelebbről pedig ezesztendőnek folyásában arra nagy gondom lészen, hogy én is, avagy tsak a?ritkább füvek szerzésével egy tollatska lehessek a?Nsgd igyekezetének szárnyában.
A Magyar Hírmondónak:
Öt gyanus ember bé toppan későn estve egy házba. A?gazda épen akkor valahova oda jár vala. Fiatal felesége kicsiny leánykájával tsak maga volt otthon. Ettől nagy reménykedve szállást kérnek a?legények: de a?menyetske az ura otthon nem létével szabadkozott. Azonban csak annyira reá kérik vala még is, hogy végre egy megtömött zsákjoknak szállást ada. Ezt oda támaszták közel a?tuz hellyhez: holott a?menyetske kitsiny leányával éppen azon estve ruhát szapul vala. Azon közbenn ki talál történet képen valami kevés forró lúg víz a?zsákra lotsanni. -S ihol, mi tsoda dolgot láttanak! A zsák erre mozogni kezde. Itt a?friss eszu menyetske tsak hamar szépen fel találá magát. Bé merít a?lúgos katlanba, s azzal le forrázza a?zsákot. Arra a?zsák egészen meg elevenedik: ide is, amoda is vondoskodik: érzi hogy forró a?lúg. No! Tudta már a menyetske, mi vagyon a zsákbann. Hamar tehát segédül kiáltja szomszédait. Ezek, azonnal odagyulvén, ki húzzák a?benne valót: -s ihol majd tsak nem fél holtan itt áll a?Legény. Mit akart, magától is nyilván vólt: -s azért a jó virágot le is köték. Hamar utána lévén, még meleg nyomokbann ott érték társait is a?bor ivó házbann. Ej! Be nem jött korty lehetett e?nékiek. Most már mind fogva vannak.
Szintén a Magyar Hírmondónak:
Szent János Havának 26 napján indult ki Brassobol, Gróff Kálnoki Úr eő Nagysága. Feleségével és Leányával együtt. Kinek, hogy az ő Uttyában fekvő Rika és Hagymás nevezetü nagy, és töbnyire Haramiákkal tellyes Erdőken, annál bátorságosabb utazása lehessen, két Székely lovas-Katonákat maga elött, előre el-küldetett. Ezek a?szokás-szerint egy uttyokban lévő Kortsomába bé-bétérvén, véletlenül, a?Tolvajoknak 20 főből álló társaságokra találtok: kik közül tsak ugyan minden kár és sértődés-nélkül ki menekedvén, leg-ottan vissza tértenek, és a?Gróffnak hogy, és mint jártanak légyen minek-utána megbeszéllettek: elkezdett uttyából szerentsésen vissza tértt: és másnap 30 székely lóvos Katonákot vévén maga mellé, haza menő uttyát Dráás és Tártlan felé fordította.
Révai Miklósnak:
Uram! Hát így-e?Ha így folytatod a Magyar Hazától sokat érdemlő hivatalodat, reménlhetjük anyai nyelvünknek álomba indult állapotjából való fel serkenését. Ó Magyar égnek csillagai mosolyogjatok ennek a szíves igyekezetnek! Örvendeztetett engemet a méltó dícséretu Ráth Mátyás Úrnak nyelvünk gyalulása körül való mozdulatja, szeretnem kellett Mattus Úrnak ahhoz köttetett folytatását, olly igen, amint féltem a Magyar hírlelő Leveleknek félbenn szakaszkodásoktól: most pedig már emelkedvén emelkedem, és csak a Montgolfiér levegő szekerébe ülve repdesek, örömmel szemlélvén a Magyar Újság Levelek iró polcára olly véggel lett ülésedet, hogy hazai nyelvünknek tovább való fejtegetésébenn, és kiszélesítésébenn izzadozz. Ó Mindenható! Ez igyekezetbenn nyújtsad szerelmedet meg korcsosulásra hajlott Nemzetemhez! - kivált, ha én is, székely lévén, Magyar Nemzetbéli vagyok.
Kazinczy Ferencnek:
A?mi illeti a Hedera Poeticat: készen vagyon annak neve a?Székelyeknél, kik igaz Magyar Nyelvvel szoktunk születtetni. Repkény-fa nálunk az ő neve , úgy tetszik, az egyéb fákon való fel-folyásától avagy repülésétől. Nem tudtam ezt a?nevet sem akkor, mikor Téli Bokréta nevu Botanica Prédikátziómat (mellyből egynek utat igyekeztem keresni az Úrhoz való juttatására) ki-nyomtatták: sem mikor Főtisztelendő Molnár János Apátúr ösztönös kérésére dolgoztam a?Botanica Nomenclaturát. Mellyet az az Úr a-Magyar Könyv-Házban ki-adott. Hallottam először, mintegy két esztendővek, Csiki-Székelyektől: de nem vettem bé mindjárt, vélvén hogy tsak valami szegeletbéli szó: aztán bé kellett vennem, ki tanúlván, hogy Székely földunkön mindenfelé isméretes nevezet: de mindazon által nem minden embernél. Hogy is volna?Holott egyéb plánták aránt is közönséges az, hogy közülük egy falunak nagyobb része alig tud szóval nevezni húszat, másfelől egy vén Aszszony tud kétszázat is.
A Tsalogány név nékem nagyon tetszik. Többet ilyet!
A Magyar Hírmondónak:
Erdélyben Bibartzfalvától nem messze a?Bardoczi Fiú Székben lévő hegy a?múlt Böjt?más havának 18 napján különb különb helyeken meghasadott: melylyből azutánn azon hónak 21 napján éjszakán, és másnap reggel szörnyu sok sárgás, feketés, zöldes, és fehéres föld folyam indult ki négy ölnyi szélesen meg nyílt üregen, olyly erővel, hogy ellent nem lehetett semmiképpen állni, de halkal folyt mégis, egyenesen a?falunak, hol ott is hat udvart egészen le omlatott, hogy tsak legkisebb jele se látszatik már. A?lakosok mindenestől ki takarodtak házaikból, és igen rettegnek, mivel még ez a?folyam még szüntelen mozdúlóbann vagyon, ne talán nagyobb károkat okozzon.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap

2005.október 1. - Kitekintő: Erdélyi Hangok Chicagóban (ÉSZAK-AMERIKAI PORTYÁN (2.))
Egyhetes chicagói tartózkodásom idején elsősorban az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetsége baráti gyámkodásának köszönhetően ismerkedhettem Észak-Amerika New York után második nagyságrendu városának néhány nevezetességével, s ugyancsak az ő segítségükkel csipegethettem, kóstolhattam bele a népességét tekintve a mai Magyarországgal majdnem azonos lélekszámú város életébe. Programomba a ,,leg-ek városának magasságaiból és mélységéiből is belefért - mutatóban, ízelítőként - egy kevés. Demeter Editnek, a Szabad Magyar Református Egyház gondnok asszonyának köszönhetően természetesen feljutottunk hosszú ideig a világ legmagasabb felhőkarcolójának 102. emeletére is. Főleg gépkocsival utaztam, de több ízben ültünk külvárosi - tulajdonképpen parkvárosi - vonatra is, amellyel a megapolis központja felé vettük az irányt. Ily módon láthattam a régi Chicago magas tornácos, deszkaerkélyes épületeit is, a város panorámáját megcsodálhattam a Michigan-tó (számomra tenger) felől, s elmélázhattam azon a különleges építészeti harmónián, amelyet a magas vasbeton és üvegépületek a levegőégre rajzolnak, s amelyeket végeláthatatlan, dús növényzetu, soktavú kertvárosok ölelnek közre.
A parkvárosokban, ahol barátaink többsége él, csupa fa, fu és virág, cserje, egyéb dísznövények mindenhol, amerre a szem ellát. Szellősen, tágasan építkeznek, a fásításnak, füvesítésnek nem csak kultusza, hanem szenvedélye is van, tisztelik az anyag természetét, a fa és a kő isten adta szépségének érvényesítését, és - túlzás nélkül - idilli a tisztaság, a rendezettség, a gondosság mindenhol.
Amerikai utam során több ezer mérföldet utaztam a Michigan-tó partvidékétől az Appalachian-hegység északnyugati nyúlványaiig, a Reménység tavánál (Lake Hope) rendezett, a Magyar Baráti Közösség által szervezett ITT-OTT találkozóig, onnan a déli részek felé véve az irányt, a Mexikói-öböl partvidékével és ennek néhány városával ismerkedtem. Újabb repülő- és gépkocsizóutak célpontjaként eljutottam a Sziklás-hegységbe (Rocky Mountain National Park), a Grand Teton Nemzeti Parkba és a Yellowstone Nemzeti Parkba is, amelyeknek a megtekintésére geológus fiam és pszichológus menyem társaságában nyolc napot szántunk, ez előtt és után az ötmilliós lakosú, rendkívül dinamikusan fejlődő, gyarapodó Houstonnal ismerkedtem. A látottakban összesurusödő emberi és természeti csodatételek mellett számomra a legnagyobb élmény a mindenhol és minden körülmény között tapasztalható tisztaság, rendezettség, a tökély szintjére emelt higiénikus életmód és életkörülmények volt.
Bevallom, nem annyira a honvágy, mint a szégyen gyötört az itthoni elhanyagolt állapotok miatt.
Chicagóba visszatérve - a szó szoros értelmében is, mert a repülőjegyem hazafelé is a Houston-Chicago-Amszterdam-Bukarest légi járatra szólt -, szóval a Szelek városában kellemes érzés volt azt tapasztalnom, hogy a különféle, régebbi és újabb magyar egyesületekre, szervezetekre és csoportosulásokra nem az ellenségeskedés, a rivalizálás, hanem az átjárhatóság, a közös rendezvények, az együttes akciók és fellépések jellemzőek.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének őszi piknikjén jelen voltak a Chicagói Magyar Klub vezetői és tagjai, az én chicagói templomi előadói fellépésemen megjelentek olyan személyek is, akik az ITT-OTT baráti találkozó reménység-tavi rendezvényére utaztak. Köztük a Minnesotában élő Fülöp házaspár, Laci és Ági - az utóbbi távoli rokonom -, de megtisztelt jelenlétével PhD Makkai Ádám chicagói professzor is - Ignácz Rózsa fia -, akinek a klasszikus és kortárs magyar költészet angol nyelvre fordítását köszönhetjük. Balogh Éva tiszteletes asszonynak és Balogh András chicagói református lelkésznek köszönhetően angol nyelv szakos lányomnak ajándékként hozhattam haza a vaskos - itthon egyhavi átlagfizetést érő - könyvet. Bokor Erika az édesapja, Bokor László egykori marosvásárhelyi rádiós révén ugyancsak székelyföldi származású, a Magyar Cserkészek Világszövetségének Egyesült Államokban tartott világtalálkozójáról érkezett, amelyen tizenkét erdélyi cserkész is részt vett. Zágoni Rezső bátyánk, a nyolcvanéves Úz-völgyi frontharcos azért maradt ki a témát körüljáró filmemből-könyvemből, mert a Budapestre kitelepedett unokaöccse, Zágoni Jenő a film és könyv megjelenése után értesítette nagybátyját a Székely Határőrség történetének publicisztikai és filmes megjelenítéséről.
A felsoroltakkal jelezni kívánom, hogy távoli szórványba szakadva, szórványsorsban élve mennyire fontos és helyénvaló a közös cselekvés, az egységben végzett munka, aminek hiányára információink szerint az amerikai magyar közösségek sorsának alakulásában is, sajnos, eléggé sok negatív eset és történet felhozható. A chicagói egységes fellépés, együtt munkálkodás ezért lehet kiemelkedően jó példa s egyszersmind elriasztó, megszégyenítő intelem azok számára, akik meghívott vendégként Erdély vagy a Kárpát-medence emberi és politikai szennyesét teregetik ki szülőföldjüktől távol, idegenek előtt, akik nyolc-tíz órányi időzóna távolságában és nyolc-tízezer kilométerre élnek tőlünk, s ott másféle is lehet, mint idehaza a szavak akusztikája.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének lapja is van, címe: Erdélyi Hangok. Maga a szövetség is fiatal, természetesen a lapjuk is. Az idén jelent meg az első évfolyam két száma. Szerkesztésében Balogh András református lelkész, Balogh Éva tiszteletes asszony, Demeter András vállalkozó, alelnök, Radics Géza író, valamint Demeter Editke vesz részt. Szerkesztői krédójukat Ady Endre-idézettel jelzik: ,,Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek.?A negyedévenként megjelenő lap Széchenyi István-idézettel is ráerősít a lap karakteres magyarságára: ,,Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy muveletlen.-
A lap idei második számában Demeter András szövetségi alelnök leszögezi, hogy az ,,Erdélyi Kérdést?nem akarják Chicagóból irányítani, csupán segíteni kívánnak a magyar ügyekben fáradozóknak, elsősorban elvi síkon, de ha lehetőségük van, más eszközökkel is. Megjegyzi azt is, hogy erdélyi vendégként olyan személyeket hívnak és várnak, akik megértik és átérzik, hogy mit jelent erdélyinek lenni, és él a szívükben az a vágy, hogy valami nemeset, valami krisztusit tegyenek az otthon maradottakért. Mivel hivatalosan bejegyzett szövetségben tevékenykednek, lehetőségük van hangjukat hallatni az erdélyi magyarok érdekében magasabb fórumokon is. ,,Mindenkinek maradt odahaza rokona, barátja, ismerőse, akiket szeretne segíteni vagy felkarolni. Sokszor azonban ezen a szuk körön kívül vannak olyan esetek, helyzetek, amikor nagyobb összefogásra van szükség, mint például Böjte Csaba árvái, a sárpataki mozgássérültek vagy a szövérdi iskola, és még sorolhatnánk százával azokat, akiken meg kellene induljon a szívünk.?
Chicagói barátaink nem tartalmatlan, üres szavakat pörgetnek a messzi idegenben. Hazautazásom utolsó, elbocsátó mondata is az volt, sürgősen küldjek olyan bankszámlaszámot, amelyben a Székelyudvarhely környéki árvízkatasztrófa károsultjai számára támogatást, segítséget juttathatnak el. Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetsége az ősz folyamán éppen Böjte Csabát látja vendégül. Ez alkalommal újabb chicagói rendezvényre kerül sor.
Észak-amerikai portyám során még nem tudtam, hogy a Háromszéki Mikes Kelemen Közmuvelődési Egyesület és a Magyarok Székelyföldi Társasága Fetés András révén eljuttatott javaslatunkra Rákossy Árpád felsőcsernátoni származású, koncepciós perben kétszer is elítélt jogi doktort a Szabad Magyarországért Érdemérem Nemzetiszínu Szalaggal tüntették ki, amelyet augusztus 27-én Rákossy Árpád lánya és fia vett át. Ettől függetlenül Chicagóban a felsőcsernátoni származású Demeter Edittel, a Reménység tavánál az ITT-OTT találkozón dr. Horváth János magyar országgyulési képviselővel tárgyaltunk egy Rákossy Árpád-portrészobor elkészítésének és felsőcsernátoni elhelyezésének lehetőségéről.
Rákossy Árpád kitüntetése, hitünk szerint, felgyorsítja az ezután megalkotandó szobor körüli sürgölődést, s ezt Kárpát-medencei és nyugati segítséggel az 1956-os forradalom és szabadságharc jövő őszi félszáz éves évfordulójára a felsőcsernátoni Templomdombon ünnepélyesen fel is avathatjuk.
Balogh András tiszteletes úr, az Erdélyi Hangok mindenes szerkesztője a lap beköszöntő számában írja:
Helyi tevékenységünk célját így foglalom össze:
Hagyományaink és kulturális értékeink ápolása, ismertetése. Kapcsolatok keresése és kiépítése az otthon és a világban levő magyar szervezetekkel és egyesületekkel.
A chicagói Erdélyi Hangok nem csupán új színfoltként jelentkezik a magyar sajtópalettán. A Kárpát-medence magyar lapjaiból az erdélyi témakörhöz kapcsoltan összeválogatott vagy a főszerkesztő, a szerkesztők és munkatársaik által írt jegyzetekben a magyar összetartozás, a nemzetegyesítés, a magyar ügyek szolgálatában végzett cselekvésre ösztönzés fórumát teremtették meg. A nemzetépítés küldetését vállalták olyan időszakban, amikor sokféle tényező - köztük a felelőtlen és önző kormányzás - a nemzetet az ,,oldott kéve?állapotába juttatta.
Én Chicagóban barátaimnak köszönhetően a St. Richard Church-templomban tarthattam előadást, s észak-amerikai utamról abban a hitemben megerősödve térhettem haza - amit ezúttal is szívből köszönök -, hogy ,,a magyar név megint szép lesz, méltó régi hírnevéhez-.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap

2006. július 18. - Közélet: Túl sok a ,,magyarkodás?? (Străchinaru aggódik)
Az RMDSZ-es, SZNT-s, MPSZ-es magyar vezetők nyilatkozatai, tervei ellen emelt kifogást Petre Străchinaru demokrata képviselő. Megfogalmazása szerint versengenek, hogy ,,ki magyarabb-, ki tesz többet, de tulajdonképpen csak a feszültséget növelik, a régió kedvezőtlen megítélését fokozzák.
Az SZNT Ujgur Fórummal kötött szerződését elfogadhatatlannak nevezte, Románia nemzetközi megítélését rontja - fogalmazott. Kiderült azonban, hogy értesüléseit a román sajtóból szerezte, miután megtudta, hogy ez az ujgur szervezet nem az, amelyet terroristaként tartanak számon, visszakozott, de rosszallását fenntartotta. Nem ért egyet azzal sem, hogy az MPSZ Wass Albertről elnevezett díjakat adott át. ,,Lehet, hogy a magyarság körében elismerésnek örvend Wass Albert, hogy irodalmi munkássága jelentős, ám elítélt háborús bunös, így a róla elnevezett díj a románság semmibevételét jelenti, feszültséget gerjeszt?- mondotta. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a Kovászna megyei önkormányzat megszervezi a háromszéki magyarok világtalálkozóját. ,,A megyei tanács nem csak a magyarok intézménye, a románok adójából is muködik, így nem használhatja a közpénzeket olyan rendezvényre, amely nem célozza meg a megyében élő összes közösséget?- hangsúlyozta. A tervek szerint a románságot kizárják a világtalálkozóról, így minden bizonnyal a Pro Comunitate-díjakból is, és ez ellentmond az elfogadott tanácsi határozatnak - érvelt a képviselő. A világtalálkozót egyébként jó ötletnek tartaná, de csak abban az esetben, ha a megye összes lakosa számára szervezik.str-chinaru aggódik
(-kas) - Háromszék napilap

2006. augusztus 18. - Lendületben az RMDSZ
Augusztus 16-án a baróti RMDSZ székhelyén rendhagyó gyűlésre került sor, melyet Albert Álmos, az RMDSZ alsóháromszéki területi szervezetének elnöke, Demeter János megyei tanácselnök, valamint Márton Árpád képviselo, a képviseloház RMDSZ frakciójának elnöke, a területi szervezet ügyvezeto elnöke is megtisztelt jelenlétével – értesített Incze István, a baróti RMDSZ szervezet elnöke.

A beszélgetés témája a közelgo RMDSZ kongresszus elokészítése, az önkormányzaton belüli frakció tevékenysége, ennek hatékonysága volt.
Incze elmondta, a frakció hatékonyabb munkája érdekében a szervezetet képviselo tanácsosok felleltározzák Barót város közigazgatási területén levo problémák sokaságát, majd ütemtervet dolgoznak ki ezek megvalósítására.
A város égeto gondjainak megoldása érdekében a nemrég létrejött Baróti Egyezteto Tanács és az RMDSZ tanácsi frakció állandó kapcsolatot tart fenn a megyei tanáccsal és a különbözo minisztériumokban tevékenykedo RMDSZ tisztségviselokkel.
Tervben van az Egyezteto Tanács tanácsadói testületének létrehozása, melynek tagjai a vállalkozói, tanügyi, egészségügyi szférából, valamint más civil szervezetek képviseloibol áll majd, akik a politikai és a szakmai döntésekben egyaránt véleményt mondhatnak.
Döntés született arról, hogy az erdovidéki megyei tanácsosok és a baróti alpolgármester jelen legyenek a tanácsüléseken, ugyanakkor kijelentették, az RMDSZ tanácsosok csak akkor vesznek részt az üléseken, ha a napirendi pontok a törvény által eloírt idopontban jutnak el mindenikükhöz.
A megyei tanács elnöke ígéretet tett a tárgyalásokon szóba jövo, baróti tereloút, illetve a 131-es B útszakasz (véczeri keresztút és az ágostonfalvi Olt híd) aszfaltrétegének felújítására.
Eldöntötték, hogy a helyi RMDSZ részt vállal a 2007. augusztusában sorra kerülo Háromszéki Magyarok Világtalálkozója Erdovidéket érinto szervezési feladataiban.
A beszélgetés után Albert Álmos, Márton Árpád és Demeter János Vargyasra, Bardocra, majd Nagybaconba látogatott, ahol a községvezetokkel, tanácsosokkal, RMDSZ elnökökkel a helyi szervezetekrol, az önkormányzatok tevékenységérol beszélgettek. Albert Álmos a közelgo kongresszus alkalmából is aktuális számvetés fontosságára hívta fel a figyelmet, Demeter János a községekben zajló fejlesztési programokról, pályázatokról érdeklodött. A községvezetok a 131-es út javítási munkálatairól kértek infomációt. A megyei tanácselnök megnyugtatta a polgármestereket, a tervezett idopontig elkészül az útjavítás.
Márton Árpád ügyvezeto elnök elmondta, fontosnak tartják olyan találkozók megszervezését, melyek keretében nemcsak az RMDSZ vezetoi, hanem a tagság, az egyház képviseloi, értelmiségiek mellett a különbözo civil szervezetek és a másképp gondolkodó szervezetek (SZNT, MPSZ…) képviseloivel is elbeszélgetnek az együttműködés lehetoségeirol, valamint a különbözo autonómiaformákról. Márton Árpád elmondta, szeretnék, hogy a következo két hónapban minden településen sor kerüljön egy ilyen találkozóra, melynek idopontját a helyi vezetokkel való egyeztetés után tűzik ki.
Szász Réka

2006. augusztus 31. - Faluvilág: Pincetető
Terepszemlén voltunk a háromszéki magyarok 2007-es világtalálkozójának egyik tervezett színhelyén, s amíg az ügyben érdekelteket a terepjáró felfuvarozta, benéztünk a közeli esztenához. Délidőben, éppen fejéskor. A fejőlik előtt Polgár Laci markolta a juhok csecsét, s a nála idősebb, általam úgy hatvan valahány esztendősre saccolt Badi István mindketten maksaiak energikus mozdulattal kapta el a fejésre soros juh farkát, az állat farát maga felé penderítve a fejőedény felé irányította a tej sugarát.
Fotóztam.
- Mire kell az?- kérdezte Badi István. Ejsze nem akasztanak fel?- nevetett.
Megnyugtattam, hogy csak ,,a lapba teszem ki-.
- Bátyám hány éves-
- Na, mit szól, mennyi-
- Úgy hatvan és valahány-
Nevet. Nyolcvan, uram, kereken nyolcvan!
Igen, István bátyánk a maga nyolcvan esztendejével felgyalogol az Óriás-pin-ce-tetőre, naphosszán és éj-szaka hosszán át a juhok mellett rója a meredek hegyoldalakat, fej, sajtot, ordát készít, teszi a dolgát. Az eresztevényi gazdák két juhseregét őrzik. Háromszáz állatot. Több haragos kutyát tartanak. Láncon, amikor a juhok pihennek, hogy ne szedhessék le senkiről a nadrágot.
Fotózom az esztenát is. ,,Légkondicionált-, szellős. Éppen fúj az északi szél, lenn izzadunk, itt begomboljuk az ing nyakát.
Szóval, megismerkedtem a háromszéki magyarok világtalálkozójának biztos résztvevőivel. -k már megváltották a jegyet.
(sylvester) - Háromszék napilap

2006. December 28. - Utolsó intézkedések a megyeházán
Idei utolsó ülését tartotta tegnap a megyei tanács. Egy kivételével egyöntetu szavazattal fogadta el a testület a határozattervezeteket.

Eloször is jóváhagyták azokat az elnöki rendeleteket, amelyekkel Demeter János elosztotta az utóbbi napokban kormányhatározattalj juttatott pénzeket. Ez a megoldás arra volt jó, hogy a helyi tanácsok még idejében kiigazíthassák költségvetésüket, és elkölthessék az utolsó percben érkezett összeget. A megyeháza ugyanakkor megbízta a Megyei Muvelodési Központot a jövo év augusztus 17-20. között tartandó Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának a lebonyolításával.
A testület arról is döntött, hogy közérdekbol kisajátítja a felszámolás alatt álló brassói Brafor Rt. tulajdonában levo, a Kovászna és Kommandó közötti ipartörténeti emlékegyüttest, a siklót a hozzá tartozó épületekkel és a kisvasúttal. Ehhez megkapták a muvelodési minisztérium jóváhagyását is. Megállapították továbbá a megyei tanács gondnokságába átvett hidvégi öregotthon lakóinak havi kosztpénzét, valamint a gyerekotthonokban nevelkedo kiskorúak eltartási díját. A testület tagjainak 27:1 arányú titkos szavazatával Valeriu Serbant delegálták a megyei egészségbiztosító pénztár vezetotanácsába. Az ülés végén a tanácstagok és a megjelent intézményvezetok elkoccintották az amúgy sikeresként elkönyvelt óévet, és ennél gazdagabb új évet kívántak egymásnak.
Szekeres Attila - Háromszék napilap

2007. január 25. - Mi készül az Óriáspince-tető alatt?
A rétyi keresztút környékén néhány hete földvásárlási láz indult be. Nem annyira a szándék, mint az ár kelti fel a szemlélo figyelmét, hiszen egy hektár földért itt az eddigi piaci ár akár ötszörösét is kínálják.
Két övezetben is, a Maksa felé vezeto út bal oldalán (a háromszéki magyarok világtalálkozója központi helyszínének kinézett Óriáspince-teto alatt), illetve a rétyi út jobb oldalán (talán erre a helyre mondják, hogy Komolló fölött kuporog a mennyko) brassói magánszemélyek érdeklodnek, és a szóbeszéd szerint vásárolnak is termoföldet. Elobbi helyen állítólag már 20-25 hektárra megkötötték az üzletet, utóbbi tagban négy hektár eladásáról szól a fáma, s az is rendkívüli, hogy - a talaj minoségétol függetlenül - az eddigi piaci ár akár ötszörösét is ajánlják, vagyis egy hektárért a húszezer lejt is megadnák. Az egyik vásárló a rétyi polgármesteri hivatalban is érdeklodött, állítólag száz hektárt szeretne felvásárolni lakópark építésére.
Érdeklodésünkre Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke érdekesnek nevezte egy városon kívüli fejlesztési pólus létrejöttét. Elmondása szerint több nagy befekteto kereste meg ilyen ötlettel, a rétyi keresztút pedig ideális lenne egy ilyen csomópont kialakítására, erre ok is gondoltak. Ám nem mindegy, hogy turisztikai központ, lakópark, bevásárlóközpont vagy éppen ipari telep épül-e. Ahhoz viszont, hogy mindez befolyásolható legyen, elengedhetetlen lenne a térségi fejlesztési terv.
Amivel a sok hangzatos ígéret után sem rendelkezünk.
Ferencz Csaba - Háromszék napilap

2007. január 30. - Nyerőknek kell lennünk az unióban (Év elején a falugazdák)
Beszélgetés Nyáguly Vilmossal, Mikóújfalu polgármesterével
- Tevékenységben gazdag esztendot zártak. Úgy éreztük, a megvalósítások határkövet jelentettek a község életében

- Valóban, nem panaszkodhatunk. Küzdöttünk az árral, pallót építettünk az Oltra, a Horizont Alapítvány támogatásával támfal, lecsapolórendszer és vízlefolyó készült a Gödör utcába - ezt még folytatnunk kell. Letettük egy ravatalozó alapkövét, s ha kedvez az ido - mert a pénzalapunk megvan -, a sepsiszentgyörgyi Santana Edile Kft. megkezdi a munkálatot. A Fejér Ákos nevét viselo iskola foépületébe végre beszereltettük a központi futést. A fával való takarékoskodás néhány év alatt behozza a rendszer árát. Korszerusítjük az iskola régi épületét is, bovítjük az újat. Új ajtók-ablakok kerültek a gróf Mikó Imre nevét viselo kultúrotthon és a könyvtár, a klub épületére. Az is fontos, hogy régi mulasztásokat kellett behoznunk, nem kis költséggel telekkönyveztettük középületeinket. Az elkövetkezokben igényt tartunk egy sportcsarnokra, és egy hat lakrészes szociális házat is akarunk építeni a jelenlegi tömbház közelében. Mindketto érdekében megtettük az elso lépéseket. Az óvoda közelében épül tavasszal egy gyerekjátszótér.
- A község területén halad át az Erdélyi-medencét Moldvával összeköto földgáz fovezeték.
- Kilenc év vajúdás után ez a lakóközösség is részesült végre a Föld eme áldásából. 2007-ben bovülni fog a hálózat, eddig 139-en kérték a rendszerre való csatlakozást. Elkészültek a szennycsatornázás tervezetei is. Ha mindennel elkészülünk, elmondhatjuk, hogy községünk közmuvesített település, hisz ivóvízhálózatunk is van. Így lehetnénk nyerok az unióban. Sajnos, az infrastruktúrába beleszólt az uniós rendelkezés, mely megtiltja a szekerek közlekedését a muúton. Ennek a megoldása nem egyszeru, a közeljövo feladata.
- Adott itt egy kiváló természeti környezet, gazdag az ásványvízkincs. Egy év múlva kialakul az infrastruktúra, mégis gyerekcipoben jár a falusi turizmus.
- Csak kisebb lépéseket tudtunk tenni ebben az irányban. Bejegyzés alatt a Fiatalok Mikóújfaluért Egyesület. Célkituzéseink megvalósításában olyan, a községhez kötodo személy vállalt szerepet, mint Demeter Ferenc, aki 2006-ban licencvizsgázott a Babes-Bolyai Tudományegyetem nemzetközi kapcsolatok és európai tudományok karán. A Fejér Ákos Egyesület két számítógépet nyert a Progres Alapítványtól, s ott már megalakult egy internetes klub.
- Visszatérek az ásványvizekhez. Mikóújfalunak valamikor borvizes fürdoje volt, Hunnia néven palackozták alkalikus ásványvizét, melynek olyan magas volt a szódabikarbóna-tartalma, hogy megkelesztette a kottes palacsinta tésztáját.
- A község közigazgatási területén 19 borvízforrást tartunk nyilván, köztük nem egyet ivókúrára lehetne hasznosítani. Az Újfalusi Bugyogó gazdag ásványvíz- és szén-dioxidos feltörés a Rozin Kft. tulajdonában van, ott egy kezelobázis kialakítása mutatkozik hasznosnak. Épül már egy panzió a község területén, és idén folytatják a Máltai Szeretetszolgálat gyermekfalujának kiépítését a Nagypataki völgyben. Nyáron már helybeliek tanítanak itt a gyerekeknek kézmuvességet: Timaru Constantin pedagógus kerámiakészítést, Petki Emma és Nyáguly Magdolna szövést. A gyerekfalu közelébe egy gyerekotthon létesítését is tervezzük. Azt is fontolgatjuk, hogy a jelenlegi futballpályán levo épületet átalakítsuk miniszállóvá.
A polgármester elmondta, hogy a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója egybeesik a Szent István-napi falubúcsúval. Ekkorra fogják hazahívni Mikóújfalu mintegy félszáz elszármazott szülöttét, annál is inkább, mert a település oroszlánrészt vállalt az eresztevényi Óriáspince-teton épülo emlékmu kofaragó munkálataiban. Ugyanakkor tervezik egy kis falufüzet, kismonográfia kiadását, egyfajta útikalauz lenne, melyben helyet kapnának Simon Jakab volt mikóújfalusi plébános egyháztörténeti adatai, de a jelen és jövo álmai is. Ilyen álom, annál is több, hogy mellszobrot állítsanak a mikóújfalusi kerékpározó gyerekekkel világot járt Fejér Ákosnak.
Kisgyörgy Zoltán - Háromszék napilap

2007. február 6. - Élő múlt: Egy ügyvéd a gáton (Dr. Rákossy Árpád emlékezete)
Nemrég Alsó- és Felsocsernátonban terepszemlével társított megbeszélést tartott a Dr. Rákossy Árpád Emlékbizottság, amelynek tagjai elemezték az idei Rákossy-emlékünnepséggel és a felsocsernátoni szoborállítással kapcsolatos teendoket. A testület Bölöni Dávid csernátoni polgármester és többek javaslatára úgy döntött, hogy a Rákossy-portrészobor a felsocsernátoni Bod Péter Általános Iskola bejáratához állíttassék fel. A talapzat ko mellvéddel kerített kis térre kerül, s a völgy, Felsocsernáton faluközpontja felé néz.

A Rákossy-portrészobor Vetró András kézdivásárhelyi szobrászmuvész munkája, bronzba öntését egyik székelyudvarhelyi harangönto muhely végezte el.
Az emlékbizottság döntése alapján az ünnepséget és a szoboravatást 2007. augusztus 17-20. között, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának programjához illesztve tartják.
A testület megállapította, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján Sólyom László köztársasági elnök által magas állami kitüntetésben részesített Rákossy Árpád életútját, kétszeri bebörtönzésének politikai hátterét Székelyföldön és Erdélyben alig ismerik, pedig Felsocsernáton szülötte, hamvai - kívánsága szerint - ennek temetojében pihennek, és 1940-1948 között Sepsiszentgyör¬gyön, rövid ideig Kézdivásárhelyen a törvénykezésben és a közigazgatásban tevékenykedett. Felesége is kézdivásárhelyi, a Benko családhoz tartozó lány volt.
Sólyom László köztársasági elnök a felsocsernátoni ünneplokhöz címzett üzenetében írja:
„Rákossy Árpád a diktatúrával szembeni ellenállás, majd késobb a forradalom hose lett. Az általa vezetett bírói tanács nem volt hajlandó olyan ítéletet hozni, mint amilyent a politikai vezetés elvárt tole. A kívánt ítélet ellenkezett volna a joggal és a bírói hivatás alapveto szabályaival. Rákossy Árpád nyilván tisztában volt a következményekkel. Annak tudatában hozta meg a felmento ítéletet, hogy ezzel egyúttal kimondott egy másik, drámai verdiktet is: tudta, hogy saját életét töri ketté. Vállalta azonban az áldozatot. Bíróból vádlott, majd elítélt lett: hat év börtön lett a büntetése.”
Rákossy Árpád kétszeres jogászdoktort Kecskeméten elobb Rákosi diktatúrája ítélte el, majd 1957-ben a forradalomban való részvételéért sújtották újabb elzárással.
A Rákossy-emlékbizottság felsocsernátoni megbeszélésén megütközéssel állapította meg, hogy a szoborállításhoz és az emlékünnepség megszervezéséhez szükséges kiadások költségvetési fedezete szánalmas. Többszöri, a sajtóban is közölt felhívás ellenére csak néhány adományozó volt hajlandó a magyar jogásztársadalom egyik legkiválóbb személyisége emlékének megörökítésére és ápolására áldozni, emiatt a szoboralkotás és a bronzba öntés költségei kiegyenlítetlenek.
Sólyom László köztársasági elnök levelének zárómondatai:
,,Szülofaluja és az egész erdélyi magyarság büszkén emlékezhet rá, arra a fiára, aki szembeszállt a diktatúrával, és aki a forradalom hose lett. Szükségünk van az ilyen példaképekre.”
Szomorúan állapítjuk meg, hogy Háromszéken egyetlen jogász, ügyvéd, bíró, jogtanácsos nem került, aki többszöri felhívásunkra egyetlen garast adományozott volna erre a célra. A szoboravatást is emiatt kellett egy évvel elhalasztani, ami így - jó a rosszban - évszám szerint is egybeesik dr. Rákossy Árpád másodszori elítélésének (1957) évfordulójával.
Az emlékbizottság meggyozodése, hogy ebben az ügyben a hátralévo rövid idoszakban csupa jó hírrel szolgálhat, szülofalujának lakossága, az egész Háromszék, általában a magyarság képes lesz annak érzékelésére, hogy volt egy olyan ügyvéd, aki az emberi és szakmai becsületért és az igazságért az akkor élok közül sokak helyett kiállt, ember volt a gáton.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap

2007. február 6. - Riport: Falu a Kupakő alatt
Maksa fölött, a Csobot-teto délkeletre nézo oldalában található az a Kupakonek nevezett sziklaformáció, amely ha mesélni tudna, a település régi nemes históriáját tárná fel elottünk, meggyozve az olvasót arról, hogy hajdanán sokkal jelentosebb faluja volt Maksa Kézdiszék e szegletének, mint ma. Vessünk egy pillantást a múltra, mert így értékelhetjük igazán azt, ami ma történik ebben a községközponttá avanzsált faluban, amely némiképpen vendégfogadója is lesz az eresztevényi Óriáspince-tetore tervezett, István király-napi Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának.

Kupa vezér elhallgatott,
nem mesél már Maksa múltjáról, pedig jutott ennek a településnek éppen elég megpróbáltatás a történelem folyamán, nemcsak török-tatár pusztításból, pestisjárványból, tuzvészbol, hanem a totalitárius rendszer kegyetlenségeibol is, mert nem egy maksai, ki merészelt nem egyetérteni az eroszakos kollektivizálással, tapasztalta meg a dobrudzsai internálótáborok szörnyuségeit. Emlékkopja örökíti meg a faluban annak az emlékét, amikor 1950-ben két asszonynak tüntetés közben golyóval oltották ki életét, további két személy a kényszerlakhelyrol és a munkatáborokból sohasem térhetett vissza szülofalujába, harminchárman meghurcoltatást szenvedtek.
Maksa volt a régi székely népgyulések egyik helyszíne. Fennmaradt, hogy a Kupako oldalában, ahonnan belátni Háromszék délkeleti sarkát, nemegyszer a falu régi temploma elott álló kotömbökön törvényt hozni gyultek össze a falu vagy éppen a környék vénjei, tapasztalt öregjei, tanácskoztak a székelység közérdeku dolgairól, s a disputa végén, mintegy jelezve, hogy a határozat megszületett, kivont kardokkal járták körül a tisztes koszorút, megtisztelve ekképpen a jelen levo törvényhozókat és a nép végrehajtás céljaira kijelölt ,,hadfiait”. A zsarolás és jogtiprás miatt fellázadt székelyek itt határozták el nemzeti jogaik és szabadságuk fegyverrel való védelmét. Szabadnak akarta mindig érezni magát ez a nép szüloföldjén, ki is állt jogai mellett, s most, lám, másfél évtized után sem teljesültek álmai, harcolnia kell a szélesebb szülohaza autonómiájának megteremtéséért, küzdelem és idegháború révén tudta-tudja csak visszaszerezni osi föld- és erdovagyonát - sot, azt a tavat is, amely ot illetné meg, melynek partján olyan turistaparadicsomot építhetne, mely némi pénzt is hozna önkormányzatának, népének.
Nincs olyan monográfia,
amely magában foglalná mindazt, ami e településen történt a lepergett évszázadok alatt. A XIX. század közepén Maksának 869 lakóját tartották nyilván. Nott ugyan azóta a népesség, ám a falusi lakosságot megtizedelo ipari forradalom itt is apasztotta a lelkek számát, 2002-ben a népszámláláskor 944-en lakták a falut, ebbol 918 magyar és 26 román nemzetiségu. A népességi mutató sok idon át apadást, a rendszerváltás után hosszú stagnálást mutatott, látogatásunk alkalmával azonban a helybeli református lelkipásztor, t. Rákossy Károly azt mondta, növekedik a népesség, családok települtek haza, további növekedés is várható.
A település gazdasági erejét, vagyonát nem állt szándékunkban felmérni, azt azonban tudomásul vettük, hogy a termoföld és a legeloterületek, az erdok egy része, ha nehezen, lassan is, de visszakerült a lakosság tulajdonába. Még mindig tetemes összegu állami és kollektívnyugdíjat hord ki havonta a postás, nincsen meg nem muvelt, parlagon hevero terület a faluban, nincs muveletlen zöldséges- és gyümölcsöskert, lassan az erdo-közbirtokosság hozadéka is a résztulajdonosokat szolgálja. Két-három tehetosebb farm, állattenyészto család él Maksán. Hamarosan megindul az uniós eloírásoknak is megfelelo Gocz-féle disznófarm, Oláh Badi Péter pedig népes tehénfarmot vezet. Többen - Hodor János, Badi Gyula, Deszke János - gépesített mezomuveléssel foglalkoznak, a helyi pityókatárolókban minoségi ültetni való gumót raktároznak, amit már árulnak is. Magánkézbe került az egykori malom is, s Lukács István cégvezetotol megtudtuk, a helybelieket is kiszolgálja, de o inkább jobb minoségu búzát oröl. A disznónakvalót otthonosan, kalapácsmalmokban is el tudja készíteni bárki magának.
- Tudja-e, mit - szólított meg egy magát megnevezni nem óhajtó, a bölcsesség korát megért maksai férfi. - Furcsa ez a mifajta népünk. Nehezen szólal meg, nem szófosó. Inkább hallgat, nem beszél, mindenki gondoljon róla, amit éppen akar. De o közben oröli magát, kénlódik, s ha élete nem sikerül, akkor sem sír, inkább feladja a harcot.
A jóból, a hasznosból sohasem elég
A község polgármestere, Oláh Badi Álmos nyilatkozott így:
- Ha valamit nem végeztünk el, ha szemmel látható hiányosság kerül a faluban, az még nem jelenti azt, hogy nem látjuk, nincs tudomásunk róla, az önkormányzatnak van annyi tapasztalata, tudja, miként mutatna az ideális Maksa község az unióban. Nekünk a harc mikéntjét kell ismernünk: a törvényeket, kijátszani, ha lehet, mert eléggé rugalmasak, halomra kell készíttetni a pályázatokat, állandóan felszínen lenni, szimatolni a pénzforrások után, kihasználni minden adódó alkalmat, s azt a falu javára fordítani. Nem mindig a jóakaraton múlik minden, az anyagiakon... Mégis tavaly több sikerünk is volt, mert az év végén nagyobb pénz¬összeg folyt be költségvetésünkbe, és egy lejt sem akartunk elveszíteni belole. Elsorendu fontosságú számunkra az infrastruktúra megteremtése-kiépítése, foleg az ivóvíz- és a szennyvízhálózatra gondolok. Február 8-án döntünk a helyi költségvetés elosztásáról. Szándékunk tovább javítani az utak-utcák burkolatát, új muvelodési otthon építését tervezzük, mert a jelenlegi egyházi tulajdon, mi csak béreljük az épületet. Eresztevény, bár önálló kis lakóközösség, tulajdonképpen Maksa egy része. Itt kijavítjuk az egykori üzlethelyiséget, hogy megfelelo helyet tudjunk biztosítani a falugyuléseknek, de legyen szórakozóhelye is a helybeli fiatalságnak. Mert a településen halad át az E-574-es nemzetközi út, elhatároztuk, hogy elterelo utat építünk Eresztevény és Maksa között a szekeres forgalom számára. Erre adott is a lehetoség: a Besenyo-patak völgyén csupán két helyen kell átjárót kialakítani, persze, valamelyes földterületet is kell majd vásárolnunk a tulajdonosoktól erre a célra. A tereloutat uniós pénzbol szeretnénk kiépíteni. Célunk mindenképpen megerosíteni a vállalkozói szférát, mert munkahelyekre van szüksége a népnek. Hangsúlyt fektetünk ezután olyan pályázatokra, amelyek a mezogazdaság és az állattenyésztés fejlesztését-korszerusítését alapozzák meg.
Egyedül Istené a dicsoség
- olvasható az 1537-ben öntött maksai kis harangon. Még pápista idobol maradhatott meg, s most is muködik, szép magas hangjával dicséri az Urat.
- Mit jelent egy ilyen osi eklézsiában jeles lelkészek utódjának lenni?- kérdeztük Rákossy tiszteletestol, a jelenleg 587 lelket nyilvántartó református egyház lelkipásztorától, aki vissza¬varázsolta a falu jelenlegi templomának egykori késo reneszánsz kazettás mennyezetét, amit a régi templom elbontásakor leszereltek és eladták a Budapesti Iparmuvészeti Mú¬zeumnak. Az egyes kazettaszemek munkadíját a hívek fizették elhalt szülok, nagyszülok, keresztszülok emlékére. Az új kazettákat Orbán Erzsébet kézdivásárhelyi iparmuvész festette az eredeti fényképek után.
- Elodeim munkás papok voltak, egytol egyig. Nekem is munkával lehet bizonyítani, és igyekeztem is bizonyítani túl a gyülekezeti élet és a lelkek muvelésén, mert a lelkész feladatában mindig ott volt a hétköznapok gondja-baja. Templomunk valamiképpen rendben lenne, de a papi lakás tetozetét az elkövetkezo két esztendoben fel kell újítanunk. Nem kaptuk még vissza teljesen egyházi vagyonunkat, kéthektárnyi területet a tó mellett mindenképpen visszakövetelünk. Még mindig folynak az azonosítások, kértünk topográfiai felmérést. Van 50 hektárnyi visszakapni való erdonk. Ez jelentos vagyon, mert a múltban is ez húzta ki a bajból az egyházközséget. Egyik jeles elodöm, Jancsó Máté abból építette, s 12 000 arany forintból a jelenlegi templomot.
Az egyház tervében szerepel egy ravatalozóház építése a templom mellett, a temeto bejáratánál. Jól fogna hát erre a célra a visszakövetelt erdovagyon hozadéka, hisz a ravatalozó uniós követelmény, bár a maksaiak egy különlegesen jó gyászkocsi építésébe is befektettek már.
Bovül az iskola, haldoklik a falumúzeum
Szóról szóra így van, meg is gyozodhettünk errol az egyetlen iskolában, amely a legnagyobb székely, Orbán Balázs nevét viseli. Egy hoközpont beszerelése már folyamatban - tájékoztatott a polgármester. A futotestek, a hálózat már helyén, ám a kazán még nem érkezett meg. Az igazgató hiányában Dálnoki Sándor testnevelo tanár mutatta be az iskolát: tornatermet rendezett be az asztalitenisz gyakorlására, s a maksai tanulóknak nem egy versenyen kapott díjáról tanúskodnak a folyosón látható oklevelek. Az iskola épületéhez kötötték azt az új szárnyat, ahol korszeru vécé és kézmosó kap majd helyet. A folyosóvá alakított kis teremben raktározzák azt az eléggé gazdagnak mondható régiséggyujteményt, amely méltán szolgálhatna egy kis maksai tájmúzeum kezdeményéül. Dálnoki tanár helyet keres e gyujteménynek, egyelore eredménytelenül. Magunk is meghúzzuk ezúton a harangot: ez közügy. Kerülnie kell a gyujteménynek méltó hely, hisz tájmúzeummá is alakítható a közeljövoben.
Kisgyörgy Zoltán – Háromszék napilap

«« vissza | fel | bezár

 

 
Untitled Document








 

További médiapartnerek:
Sláger Rádió, Székely Hírmondó, Polyp TV, Profi Rádió, Plusz Portál, Erdővidék Hetilap, Marosvásárhelyi Rádió, www.erdovidek.ro, 24 FUN, Fókusz portál