«« vissza | fel | bezár

2007. február 16. - Közélet: Jóváhagyták a rendezvénylistát
Legutóbbi ülésén Kézdivásárhely önkormányzata elfogadta az idénre tervezett szabadtéri művelődési és sportrendezvényekről szóló határozattervezetet is. A tíz rendezvényt a Vigadó, az RMDSZ helyi szervezete, a városháza, a KSE, a megyei tanács, a kertészegyesület, valamint két magáncég szervezi. Idén is lesz farsangi kaláka, március 15-i szekeres-lovas felvonulás, KSE-napok, sörfesztivál, Bujdosó-napok, Őszi sokadalom, tök- és káposztafesztivál, augusztus 18-án pedig a HáromŹszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik rendezvénye zajlik majd a Gábor Áron téren.
Iochom István – Háromszék napilap

2007. március 1. - Faluvilág: Falusi turizmus és pityókatermesztés
Beszélgetés Bölöni Dávid csernátoni polgármesterrel
Bölöni Dávid tizenhét éve áll a nagyközség élén. Az ötvenéves állattenyésztőmérnöknek falusfelei négy alkalommal szavaztak bizalmat a település első emberének választva meg őt. A polgármester a tettek embere, munkaidejének nagy részét nem az irodában, hanem terepen, a község területén tölti. Minden megkezdett munkát személyesen ellenőriz, irányít, nem bíz semmit a véletlenre. Év eleji beszélgetésünkben elsősorban a község múlt évi megvalósításairól és az idei tervekről, nagyobb beruházásokról és rendezvényekről kérdeztük.

- Polgármester úr, először is szóljon a múlt esztendő megvalósításairól.
- A legfontosabb, hogy sikerült egy nyolc kilométer hosszú vízvezetéket lefektetni, amit majdnem teljes egészében ki is fizettünk a kivitelező cégnek. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert Csernátonban immár másfél évtizede egyvégtében probléma volt a víz minőségével, nyári időszakban pedig a vízhozam jelentett gondot. A mostani beruházással évtizedekre megoldottuk ezt, most már van amire ráépíteni a többi fogyasztót is. A vízvezeték a nemzeti út és a Kandia részen már ki van építve, három mellékutca maradt hátra, a tavasz folyamán ezekben is lefektetjük a fővezetéket, s ezzel Alsócsernátonban befejeztük ezt a munkát, következhet Felsőcsernáton. Egy másik megvalósításunkat az 577-es kormányrendelettel eszközöltük, 2,1 milliárd régi lejt költöttünk útjavításra az Ikafalva és Albis felé vezető szakaszon, 800, illetve 400 méterre került új aszfaltszőnyeg. 84 kilométeres községi úttal rendelkezünk, ami rendkívül sok. A Sapard-program keretében hiába nyertük meg a pályázatot, amiből kijavítottuk volna a nemzeti út és Ika vára közötti szakaszt, valamint 1800 métert az albisi bekötőúton. Erről lecsúsztunk. Az öt iskola és öt óvoda épületét kijavítottuk, a céltámogatásként kapott 1,3 milliárd lejből a Bod Péter-iskolában építünk belső illemhelyet, és vizet vezetünk. A többi iskolában és az óvodákban már van belső vízblokk. Tavaly év végén vált biztossá, hogy idén nálunk is megkezdik egy új tornaterem építését. Decemberben ki is állítottuk az építkezési engedélyt, a Conico cég nyerte meg a licitet. A sportterem 150 férőhelyes lesz, és a jelenlegi sporttelepen épül fel. A 7-es kormányrendelettel szándékszunk teljesen befejezni a vízvezetést, kicserélni a hatvanas években lefektetett csövezetet.

- Idénre milyen terveik vannak, és hogy állnak a költségvetéssel-
- A tanügyet és a szociális célokra elkülönített összegeket leszámítva idén 780 000 lejből kell gazdálkodnunk, persze, ebben a céltámogatások, a kormánypénzek is benne vannak. Nagyobb, mint a tavalyi, de így is csak a minimális kiadások fedezésére elég. Mivel úszunk a sárban, a tervek szerint a helyi költségvetésből a nemzeti úttól a falu központjáig meg szeretnénk idén javíttatni az utat. Persze, a mellékutcákat sem fogjuk elhanyagolni, azokba tört követ szállítunk. A múzeum felé vezető 800 méteres útszakasz idén új aszfaltot kap, hiszen az ottani burkolat már közel tizenegy éves. A vízvezetés után a csatornázás következne. A hatékonysági és környezetvédelmi tanulmányt már megrendeltük. A központban vásároltunk egy 28 áras telket, ahová fiatal házasok számára építünk egy tizenhat lakrészes tömbházat.
- Hogyan látja Csernáton jövőjét a falusi turizmus szempontjából-
- Nemrég Banu igazgató és munkatársai a vidékfejlesztési hivataltól jártak nálunk, hogy az újdonságokról tájékoztassanak. Öt hivatalosan müködő vendégházunk van, és újak is épülnek. A falusi turizmus fellendülését látom a közeljövőben, de azt sem lehet, hogy a burgonyatermesztésről mindenki átálljon panziókra, más szolgáltatásokat is el kellene indítani, nem foglalkozhat mindenki falusi turizmussal, mert akkor átesünk a ló másik oldalára.
- Hogyan alakultak Csernáton kapcsolatai testvértelepüléseivel-
- Jelenleg négy magyarországi - Bóly, Bogyiszló Sármellék és Kaszaper -, egy német és egy osztrák testvérünk van, Blaustein és Kleinwalsertal. Ezek neve olvasható a község bejáratánál, a rendőrőrs előtt felállított faragott táblán. A három magyarországi testvértelepülésünk mellé, melyekkel immár tizenhat éve tartjuk a kapcsolatot, tavalyelőtt a falunapok alkalmával a negyedikkel is szentesítettük a viszonyunkat: a Békés megyei Kaszaparral. Azt szeretnénk, ha a meglévő önkormányzati, családi, művelődési és sportkapcsolatok mellett gazdasági szempontból is virágzó kapcsolat alakulna ki Csernáton és testvértelepülései között.
- Milyen nagyobb rendezvényeket terveznek-
- Idén is tartunk Gödör-napokat, művelődési napokat, és ki fogjuk venni részünket a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának a szervezéséből is. Ekkor avatjuk fel Rákossy Árpád jogász mellszobrát, Vetró András alkotását. Július 19-25. között nálunk kerül sor a megye legnagyobb méretű sportrendezvényére, az Eurocamp ifjúsági futballbajnokságra, melyet hat éve tartanak Közép- és Kelet-Európa különböző településein, most rajtunk a sor. A tornára egy francia, egy német, egy szlovák és két magyarországi csapatot, közel kétszáz vendéget várunk. Szintén idén ünnepeljük a csernátoni néptánccsoport fennállásának 35. évfordulóját, erre háromnapos ünnepségsorozatot tervezünk.
Iochom István – Háromszék napilap

2007. március 8. - Kitekintő: Szarvasi lokálpatriotizmus
A múlt hét végén médiakonferencián vettünk részt a Kárpát-medence s a történelmi Magyarország mértani központjában, Szarvason. Vendéglátóink természetesen elvezettek a 82 hektáros európai híru arborétumba, a Holt-Körös partján megtekintettük a mesterséges dombra emelt, négy vitorlaszárnyas szélmalmot, ahogyan a helyiek írják-mondják, a legtöbbet beszélő emléket a magyarságot ért égbekiáltó igazságtalanságról, Trianonról”.

Szarvas a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország földrajzi központja. Az ideérkező akarva-akaratlan elgondolkodik az egykor Európa egyik nagyhatalmának számító ország sorsán és a térség mai állapotán.
A szarvasi médiakonferenciára a legnagyobb távolságról, mintegy 550 kilométerről e sorok írója érkezett. Szarvasról annyit tudott, mint általában egy magyar közember: nagy hírű arborétuma a turisták ezreit vonzza, a környék kiránduló- és horgászparadicsom, itt található Magyarország nagyságrendre ötödik állóvize, a több mint 30 km hosszúságú Holt-Körös folyamág, amely nevének ellentmondóan igen is élő víz, az arborétum koronaere. Dr. Sipos Andrást, az arborétum egykori foigazgatóját személyesen is ismerem, egykor Vígh István győzte meg, hogy az ugyancsak országos hírű ,,fadoktor” látogasson el Zágonba, és szakértse meg, mit lehetne tenni a Mikes-tölgyek életének meghosszabbításáért. Egész napos élmény volt a híres professzorral együtt lenni, de utólag az már kevésbé volt kellemes, hogy megállapodásunk ellenére a község akkori főembere nem volt képes két ráfvasat összehegesztetni, s ezzel az épebb tölgy V-alakú, korhadó ágát a főághoz hozzákapcsolni. És ahogy azt látni lehetett, jött az első szélvihar, s a hatalmas ágat földre terítette. Később a jelenlegi polgármesternek, Kis Józsefnek és a jóérzésű zágoni embereknek kellett közbelépniük, hogy az ereklye értékű fa ágából elkészüljön, és fedél alá kerüljön Mónus Béla fafaragó művész zágoni Mikes Kelemen térplasztikai alkotása.
Szarvas féltett kincseihez tartozik a több mint másfél ezer fa- és cserjefaj. Ezek alapját azok a növények képezik, amelyeket gróf Bolza József, s majd leszármazottai telepíttettek erre az ideális helyre, köztük olyan ritkaságokat, mint a mamutfenyők, páfrányfenyők vagy a mocsári ciprus. Ezek egy része a bécsi császári udvar híres kertjéből származott. Mocsáriciprus-telepítvény, tudtunkkal, a szarvasi mellett a Duna-delta Szent György ágánál található, amelyet kísérleti jelleggel telepítettek oda. Ez a fa a víz alatt kúszó, hatalmas kiterjedésű gyökereit ki-kiemeli a mocsárból, hogy bütykein keresztül oxigénhez jusson.
A parkból, természetesen, nem hiányoznak az őshonos tölgyfélék sem, amelyek közül a legidősebb, amint ezt dr. Sipos Andrástól megtudtuk, egy hajdani vágóhíd közelében áll, s ennek gyökérzete mintegy 28 méterre közelítette meg azt a helyet, ahol a vágóhídi hulladékot az akkor még élő Körös vizébe engedték, melyet táplálékként hasznosított. Ez a történet arra is bizonyíték, hogy a helyváltoztatásra képtelen növényzet is igazodik a környezeti adottságokhoz.
Szarvasi történelmi emlékút, s a baróti székely kapu
A szarvasi arborétumról tehát voltak elozetes, minimális ismereteim, hogy ne kelljen bámulnom a csodát, mint Bálám szamarának. Ezért volt meglepő számomra, amikor erdélyi ismerősöket fedeztem fel a baróti és szentegyházi székely kapu képében.
Az igényes kivitelezésű Szarvas című album egyik terjedelmes passzusa kiemelt helyen méltatja a székelyföldi faragott kapuk történetét.
,,1999. novemberében megalakult SzarvaŹson is a Millenniumi Emlékbizottság. Ez a bizottság tűzte napirendre a Történelmi Ország Közepéhez vezető Nemzeti Történelmi Emlékút megalkotását.
Szarvas Város Önkormányzata 2000 tavaszán hozta létre a Történelmi Emlékút Közalapítványt. A megalakulás után meghívásos pályázat keretében az alapítvány kuratóriuma felkérte Lestyán Goda János szobrászművészt az Emlékút képzőművészeti kompozícióinak megtervezésére és megalkotására.
A 2000. augusztus 18-i Emlékút-avatásra négy emlékmű készült el végleges formában: a Honfoglalás, az Államalapítás, az Árpád-kapu, valamint a XX. század. Emellett 12 ideiglenes - ezzel együtt önmagában is művészeti erővel bíró - emlékoszlop, a 2000. év Magyarországának emléktáblás malomköve, valamint Barót és Szentegyháza erdélyi testvérvárosok által ajándékozott székely kapuk kerültek az 1250 méter hosszúságú útvonalra. Lényege: a Történelmi Országközép történeti és turisztikai szerepének erősítésével, egy múlt századi - ún. betlehemi - gátszakaszon virtuális történelemkönyvként jeleníti meg népünk történetének legfontosabb állomásait. Az elkészült kompozíciók munkálataiban szentegyházi és baróti vállalkozók vettek részt, Szarvason pedig Csog József, Kelemen József, Buzogány Mózes és Sándor Attila erdélyi fafaragók személyesen segítették a kivitelezést.”
Erre mondják, hogy kicsi a világ, s jó érzés olvasni ekkora távolságra is a székely kapuhoz elhelyezett márvány emléktáblán ,,az erdélyi Barót és Szentegyháza, Szilágysomlyó magyarsága és Szarvas város adakozó, honszerető közössége” feliratot.
Médiakonferencia a Kárpát-medence mértani közepén
A szarvasi Vajda Péter Művelődési KözŹpontban rendezett konferencia a lokálpatriotizmus szerepe a médiában témát ölelte fel, és a magyar-magyar média együttműködésének újragondolását célozta meg.
Ebből a szempontból nézvést a történelmi Magyarország földrajzi központjába összeŹhívott tanácskozás helyszíne több mint indokolt, azt is jelezni kívánta, hogy a jelenlegi kommunikációs lehetőségeket figyelembe véve a vidéki sajtó szerepkörét is újra lehet és újra kell gondolni, s a szervezők találóan emelték ki a lokálpatriotizmus szerepét is, hiszen egy tájegység írott vagy sugárzott kiadványának alapvető ismérve a hely szellemének, a helyi patriotizmusnak az ápolása. A közvetlen környezet problémái és ezek megoldása nagy mértékben foglalkoztatja az embereket, s ennek köszönhetően nagyobb szerephez jutnak a vidéki sajtóorgánumok.
A konferencián a ,,magyarországi vidékiséget” Varga Ottó, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője képviselte - témája a lap arculatváltásának első évi tapasztalatai és eredményei -, Nyerges Csaba, a Kisalföld főszerkesztője. A lokálpatriotizmus szerepe a vidéki sajtóban címmel értekezett, jómagam Egy székelyföldi napilap és az anyaország kapcsolata témát jártam körbe, Nagy László Mihály, a marosvásárhelyi Magna Media Press szenátora a média és a turizmus kapcsolatát bontotta ki, Szucher Ervin, a Krónika főmunkatársa A médiakapcsolatok különbözoségei és lehetséges közös pontjai címmel tartott előadást. Erdélyből még Nagy Bodó Tibor, a marosvásárhelyi Mix FM Rádió szerkesztője volt jelen. A központinak minősülő magyarországi sajtót Pomezanski György, a Duna Televízió alelnöke, Bereki Anikó, a Magyar Televízió Határon Túli és Regionális szerkesztője, Makai József, a Magyar Hírlap főmunkatársa képviselte. A rendezvény házigazdája Köblös Anikó volt, a konferencia megnyitóját Babák Mihály, Szarvas város polgármestere, országgyűlési képviselő vállalta magára.
A példásan megszervezett rendezvény ,,ütközőpontjának” Makai József előadása bizonyult, aki eléggé sarkított példákat mondott arra, hogy az elektronikus média ki fogja szorítani a papír alapú újságot, amelyet a résztvevők többsége cáfolt, bár előbbi előretörését maga is értékeli, és szerepkörét nem vitatja. A legnagyobb példányszámú Kárpát-medencei vidéki lap a Győrben megjelenő Kisalföld (70 000 példány). Ebben a körben a Háromszék a Kárpát-medence legkisebb megyéjének a legnagyobb magyar példányszámú lapja, a maga pénteki 18 000 példányával. Az összlakosságra vetített példányszámot illetően ez eléggé magasan értékelhető helyezés, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy az anyagi gondok miatt a szomszédság vagy a lépcsőházbeliek többen rendelnek egyetlen példányt, amelyet sorra olvasnak el. A lap kezdetektől hűséges olvasógárdája többnyire a falvak népe, hatvan százalékuk középkorú és idős ember. Rendkívül érdekes, hogy a lap elektronikus változatának külföldi olvasói többségükben fiatalok, akik gyakran hamarabb olvassák az újság online-számait, mint az itthoniak.
Szarvason ,,a hely szellemét” a résztvevők többsége úgy képviselte, hogy értekezésében, kérdésfelvetéseiben a magyarságát tudatosan vállaló és következetesen építő hangnemet érvényesítette. Ez a lokálpatriotizmus természetes velejárója, sok esetben mintegy ellentéte a ,,központi” sajtó nemzettudatot lekicsinylő, vagy éppen ellene feszülő indíttatású lapjainak. E sorok írója a lokálpatriotizmus érvényesülését és vállalását nem csupán a helybeliségre, a helyi értékek felkarolására és érvényesítésére irányítja, hanem ezt a Kárpát-medencére, a nyugati szórványmagyarságra és a moldvai csángókra is kiterjeszti. Számon tartjuk a tőlünk származókat, számukra a lapban is teret biztosítunk, problémáikat is képviseljük. Erre kéznél volt a helyi példa: Szarvas közvetlen közelében található az a Dévaványa, ahol a felsőcsernátoni dr. Rákosi Árpád ügyvédi karrierjét kezdte, majd 1940-1948 között HáŹromszéken, elsősorban SepsiszentŹgyörgyön teljesített szolgálatot, innen került vissza Kecskemétre, ahol előbb a Rákossy-korszak koncepciós perében ítélték el, és másodszor Kádár csukatta le 1956 miatt. Rákosi Árpád szobrának leleplezésére ez év augusztusában, a Háromszékről elszármazottak világtalálkozója idején kerül sor.
Szarvason bőven szóltunk a lokálpatriotizmus és nemzeti szimbólumaink kapcsolatáról, kifejtve, hogy mennyire szánalmas és ártalmas az, amit a nemzeti érzés hiányával lévők a nyomtatott és sugárzott sajtóban is elművelnek. Ilyen akár az Árpád-sávos zászló, a turul körüli nemtelen bakalódás, vagy bizonyos budapesti jelenségek, témák rákényszerítése a vidéki sajtóra.
Mi, ,,vidékiek” döbbenten figyeljük a március 15. megünneplésével kapcsolatos nagyvárosi félelmeket, a terrorveszély címkével ellátott, nemzeti egységet bontó alantas manővereket, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a 90-es évek romániai gondjaira, s azokra is, akik nálunk abban az időben az ellentéteket gerjesztették.
Örvendetes, hogy Szarvason, egy 18 000 lakosú vidéki városban mi, lokálpatrióták otthon érezhettük magunkat, mert vendéglátóink képesek az ,,otthon levés” érzelmének a megalapozására és megőrzésére.
Sylvester Lajos – Háromszék napilap

2007. március 9. - Mi, hol, mikor
Közművelődési szakemberek találkozója
Mától vasárnapig tart az árkosi Európai Oktatási Központban a Kovászna és Hargita megyei közművelődési szakemberek találkozója. A programból: ma 16 órától megnyitóbeszédet mond Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója és Balla Zoltán, a Székelyföldi Közművelődés-szervezők Egyesületének (SZEME) elnöke; 18 órától Add el magad egy perc alatt!, 19 órától ,,kultúrbiznisz” (keresletek-kínálatok). Szombaton 9 órától javaslatok megyeközi projektekre, 15 órától projektbemutatás: a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója (www.vilagtalalkozo.ro), 15.10 órától a SZEME bemutatása, 18.10 órától műhelymunka a jövőről. Vasánap 9 órától a műhelymunkák bemutatása, a rendezvény kiértékelése.
Háromszék napilap

2007. március 20. - Harapégés, avartűz
Csíkban jártunk, csíkokban füstölt Alcsík, az országutak és a vasútvonal mentén égették az avart. Irányított és ellenőrzött égetés volt, olyan helyeken, ahol a tűz nem harapózhatott el épületek, létesítmények, közművek irányába. Az országút mentén a sáncmartokat égették, de a tűz, ahol erre a természeti feltételek adottak voltak, beharapott a zsombékos, sásos területekre is, kisebb-nagyobb fekete foltot hagyva az égés helyén. A domboldali szántóföldeken, kaszálókon szintén füstfelhőket láthattunk.

Azokban a napokban itthon, Háromszéken - például a rétyi keresztút felé haladva - faggathattuk önmagunkat, hogy az árokpartokon képződött avart, harasztot miért nem égetik el. Ezen az útszakaszon sem veszélyeztet a tűz semmilyen objektumot, erdő sincs a közelben, akkor miért nem tünteti el, akinek tiszte lenne, ezt a természet által rólunk kiállított, a civilizált környezet megteremtésére és megőrzésére alkalmatlansági bizonyítványt? Néhány napra rá aztán Maksa és Gidófalva között utazván észlelhettük, hogy nálunk is megjelent az út menti avarégetés.
Jó ez? Rossz ez? Szabad ezt-
A tűzvédelmi óvatosságon túl, bizonyára a környezetvédők sem örülnek az élővilág ilyetén való pusztításának. A hazai sztálinizmus idején, foleg Ó-Romániában koncepciós perekben ítélték el a kulákká listázott középbirtokosokat a tarlóégetés miatt. Szabotázsnak minősítették. Erdők, lakott területek közelségében a tavaszi szárazság idején, rügyfakadás előtt vagy eközben rendkívül veszélyes a tűzzel játszani.
Mégis az az érzése az embernek, hogy ahol semmiféle veszély nincs, megfelelő felügyelet és ellenőrzés mellett nem olyan nagy baj, ha leég a gaz az árok martjáról, melyet annak idején kaszával, kaszálógéppel kellett volna eltüntetni. Ha ez az égetés viszont tudatos, mint amilyennek az említett útszakaszon tűnik, akkor az út szélén elvadult vadhajtásbojtokat, bokrokat is meg kellene egy kicsit fésülni, szálazni, hogy az eresztevénybol újra a természet ékességét és egészségét szolgáló fa lehessen.
Még mindig az angyalosi-maksai útvonalnál időzve: a nyáron ez a megyei útszakasz vezet a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának Óriáspince-tetőre tervezett színterére. Az útnak és környékének jelenlegi állapota olyan, hogy aki ezen egyszer végigmegy, az elhanyagoltság, a tengernyi szemét és mocsok kiváltotta undor miatt soha többé nem kívánkozik sem erre a vidékre, sem olyan emberek közé, akik képesek a környezetüket ennyire elhanyagolni és tönkretenni.
Közmunka, önkéntes munka, szociális munka, mi szükségeltetik ehhez? Ezek mindenike? Hozzuk össze valahogy a tavaszi nagytakarításhoz ezeket a kellékeket. De arra vigyázzunk, hogy a tűzzel veszélyes játszani, és jegyzetem csak az út menték rendbe rakásáról, és nem a nádasok, sásos területek, az erdők közelében lévő területek élővilágának veszélyeztetéséről szól.
Sylvester Lajos – Háromszék napilap

«« vissza | fel | bezár

 

 
Untitled Document








 

További médiapartnerek:
Sláger Rádió, Székely Hírmondó, Polyp TV, Profi Rádió, Plusz Portál, Erdővidék Hetilap, Marosvásárhelyi Rádió, www.erdovidek.ro, 24 FUN, Fókusz portál