«« bezár

2007. június 19: Búcsú előtt Kiskászonban (Háromszék napilap)

Kiskászon nevét nem templombúcsúja röpíti messze, hiszen január 18-án, nagy havak idején Árpád-házi Szent Margitnak, a templom védőszentjének szentelt misére igen kevesen utaznak ide. Az augusztusi, Szent István emlékének adózó szentmisén azonban népes a részvétel.

Sokan csodálkoznak a falucska nevének hallatán, mert a köztudat településnevekben a Kászon elő- vagy utótagot általában Csíkország részeként ismeri. A valósághoz tartozik, hogy akárcsak a községközpont, Kézdiszentlélek egy része, Szárazpatak és Kézdikővár is az egykori királyi Felső-Fehér megyéhez tartozott, s csak később soroltatott Háromszékhez. Kiskászon azért valamiképpen kivétel volt, mert bár 1877-ben csatolták hivatalosan Háromszék vármegyéhez, a királyi megye tartozékaként a torjai Apor-birodalom peremvidékének faluja volt. Orbán Balázs jeles, nagy munkájában ennek ellenére Kis-Kászon néven különálló településként tárgyalja. Első okleveles említése 1567-ből való, amikor tizenkét kapuját jegyezték fel! Szerények a kiskászoni emberek, s hogy meg ne sértsék a szentléleki községvezetést — hiszen papjuk is az ottani máter plébánosa —, megjegyzik, hogy ,,mi Szentléleknek csak egy utcája vagyunk". Az utcácska ma sem kicsiny, mert a 2002. évi népszámlálás idején 290 lakója volt, s szinte hihetetlen, hogy 1910-ben 1217 személyt tartottak nyilván. Miért, miként apadt meg itt ennyire a lakosság száma?
Meddig jár a korsó a kútra
Három esztendeje ígérgeti a kiskászoniaknak a szentléleki tanács, hogy rendezteti a falu borvízkútját és környékét. De mert mindig fontosabb dolgokra kellett a pénz, most hívattak, „borvízpártiként" legyek tanácsadója, szemtanúja a munkálatnak. Valóban nem volt olyan esztendő, hogy a kiskászoni képviselő, Marthi Géza ne sürgette volna tanácsüléseken a borvízkút rendbetételét.
— Nagyon sokan, az egész környék ide jár borvízért — mondja Marthi Géza. — Kicsi a forrás hozama, hamar kimeregetik, várni kell, hogy újra felteljen, nem is beszélve a szennyeződésről, fertőződésről, melynek a meregetéssel bizonyos mértékben ki van téve a víz. Hogy mennyire, ahhoz én nem tudok hozzászólni, mert amióta a világ, ezt a vizet mindig meregették. A kézdivásárhelyi Erdélyi doktor úrnak itt van hétvégi háza, közel a forráshoz, ő magyarázza, hogy kitűnő az összetétele, gyógyvízként is használható. Eljött az ideje, hogy rendezzük a kutat, a környéket. Most már azt mondom, hogy addig jár a korsó a kútra, ameddig sikerül nekünk ez a régi álom. A szentléleki tanács saját bevételéből 30 millió régi lejt tartalékolt a forrás rehabilitálására. Ez csak az induláshoz elég. Mindenképpen számít a tanács a kiskászoniak közmunkájára.
Bartos Gyula kézdiszentléleki alpolgármester csatlakozva beszélgetésünkhöz hangsúlyozta: ,,mindenképpen biztosítjuk a falut, hogy ügyelünk a vízre, hogy a forrásnak baja ne essék. Munkaerő is lesz, mert van tizennyolc emberünk, akit a munkaügyön keresztül alkalmazott a hivatal, a munkálat egy részét segédmunkásként ők fogják elvégezni."
Az alpolgármester úgy tervezi, szigetelősánccal vissza fogják tartani az ikerforrás elszivárgó vizét, s ezzel nőnie kell a hozamnak is. Ha ez sikerül, mélyítik a forrás levezető árkát, rendezik a környéket, s a borvíz kémiai összetételéről, orvosi javallatairól tájékoztató táblát is kifüggesztenek. Egyébként általában gyomor- és bélbántalmakra igen jó.
— Ez egy nagyon jó borvíz, nem tudunk nélküle élni — bizonygatta Bartos Sándor, aki szerint a környéken lévő más borvízfeltöréseket is hasznos volna ,,felfogni".
Baróti Mihályné Pászka Mária éppen a vízre érkezett. Szénacsinálás ideje, tűz az Isten napja úgy, ahogy kell — mondta —, s ilyenkor borvíz nélkül nem bírjuk ki a mezőn. Jaj, de jó víz ez, úgy ,,megtartja a gyomrot", hogy el sem képzelik!
Körvonalazódik a jövőkép
Harangszó után nagyon elcsendesedett a falu. Az iskolások-óvodások már rég hazamentek, de a tanító, az óvónő még időzött, mert gyűlésbe készültek a szentléleki központi iskolába. Gergely Sándor, a kiskászoniak fiatal tanítója nyolc gyermeket oktatott, tőle tudtuk meg, hogy egy negyedikes lép felső osztályba, egy elsősre számítanak az óvodából, így hát jövőre változatlan a létszám. Rózsásabb lenne a helyzet, ha őszre nőne az óvodások létszáma — vélte Kovács Adél óvónő. Pénzt tartalékoltak a falu kis iskolájának korszerűsítésére, s a nyáron modern illemhelyeket alakítanak ki.
Élő falu Kiskászon, próbálták bizonygatni a helybeliek. Van tucatnyi ügyes fiatal. Igaz, hogy szórakozni más települések diszkóit látogatják, lehetne élénkebb kulturális élet is, de ez most a szénacsinálás, pityókapermetezés ideje.
A falu értékes idegenforgalmi látnivalója a Búcsújárók emlékháza. Bartha Lőrinc éppen a távoli Nógrád megyéből, Hollókőről, Cserhát aljából érkezett vendégeket kalauzolta. Velük beszélgetve körvonalazódott, miként lehetne nem is nagy munkával és befektetéssel látogatottabbá tenni Kiskászont, megvetni a falusi turizmus alapjait, merthogy a világon nem sok helyen van még egy ilyen szakrális kincseket őrző emlékház. Ispán Dániel és Szentlélekhez rokoni szálakkal kötődő felesége ugyanis idegenforgalmi kft.-t működtet az anyaországi kis faluban, tapasztalatait, ajánlatait szívesen megosztotta a hivatalosságokkal. Csak vállalkozó szellemű ember kell, ők is a nulláról indultak, s most idegenforgalmi és kereskedelmi cégük folklór-, kézműves- és kemencés programokat szervez, népművészeti kiállítást hoztak létre, mellette népművészeti üzletet, mert a hollókői vár, a pajtakert, falumúzeum, szövőház, japán vendégház, egy-két panzió éppen elég volt ahhoz, hogy oda csalogassa a látogatókat. Hollókő ma a világörökség része, tájvédelmi körzet.
Aligha lehet jobb és alkalmasabb hely hasonló idegenforgalmi-kulturális oázis létrehozására, mint Kiskászon, hiszen a közelben a Perkő-hegy kápolnája, egykori Szent János templomos emlékhely, a Perkő vára, Szent István-napi búcsúkat tartanak, de ott vannak Cecevárának romjai, s a környék népviselete, népi hagyományai sem ismeretlenek. A festői táj, a Kászon vize, a vadban gazdag Katrosa környéke, a Kászonok felé tartó korszerű műút, s egy-két vállalkozó, egy-két helyi és szentléleki panzió, a vidéket jól ismerő idegenvezetővel lehetne indítani...
Vissza a hétköznapokba
Itt kezdődik és végződik a falusi ember élete: a legelő, a tej, a határ, a tűzifa, az utak-utcák helyzete, a híd a Kászon vizén, a templom felújítása. Ezekről beszélgettünk még Bartók Gyulával és Marthi Gézával. Már posta sincsen a faluban, a szárazpataki látja el itt a teendőket: így is jól van — intettek belenyugvóan.
Dézsi Terézia tejcsarnokossal csak telefonon tudtunk beszélni arról, amit az állattartók jeleztek, hogy baj van a tejjel. Nem is kiskászoni gondok ezek, mert szerte Háromszéken számos tejtermelő nem érti meg, hogy nem mosatlan kézzel fejünk — mondta a csarnokos —, nem tudja, miként kell megmosni a tehén tőgyét, hogy fertőtleníteni kell, s nem loccsantunk vizet a tejbe, mint a kollektív idején. Most az uniós normák időszakát éljük, s ha nem olyan a tej, amilyennek lennie kell, a Covalact — mert a gazdák vele szerződtek — felmondja az egyezséget. Nem értik meg a termelők, hogy ha magas a csíraszám, és más mutatóval is baj van, nem fogják elvenni a tejet? A csarnokos elmondta, hogy tizenhét családtól huszonnégy tehén után szedi be a tejet, naponta 170—180 litert. Sajnos, rossz a kiskászoni tej, és ez nagy baj. Nem mindenki tudja abrakoltatni a jószágot. Miként telnek majd a hétköznapok tejpénz nélkül? Legyen ez jóakaratú figyelmeztetés — zárjuk beszélgetésünket a csarnokossal.
Valamivel jobb híreket hallottunk Csödör Barnától, a szentléleki Fagus erdő-közbirtokosság elnökétől, ki egyébként kiskászoni lakos. A birtokosság ugyanis közös Kiskászonnal. Náluk hatvanhét ár jelent egy jogot. 2005-re osztottak tűzifát, két jogra egy folyómétert. Pénzt nem kaptak a tagok, de sem vágatásért, sem a szállításért nem kellett fizetni. Az alpolgármester pedig elmondta, hogy a nyáron tört kavics kerül az utakra, hogy betonból csobogót (vízterelő falat) fognak építtetni a Kászon hídja alá, amit állandóan veszélyeztet az ár, erre 800 millió régi lejt tartalékoltak. Kavicsot terítenek a Kiskászont a Perkő-heggyel összekötő, Bivalak útja nevű szakaszra, mely évszázadok óta a búcsújárók útja, és természetesen feljavítják a borvízkút felé tartó részt is, oda járdát is építenek.
És újra ünnep
Kiskászonban két alkalommal lehet több turistát látni: a csíksomlyói búcsú idején és Szent István napján, amikor a hívők ezrei lepik el a Perkőt. Marthi Gézánál a perkői műemlék kápolna egyik kulcsa, hogy ha valaki a falu felől akarja megközelíteni a búcsújáró helyet, ne mássza meg hiába a hegyet.
Az idén még nagyobb ünnep lesz a Perkőn, mert a Szent István-napi búcsú a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának szerves része lesz.
— Körforgalmat akarunk kialakítani a Perkőn, új parkolóhelyet jelölünk ki, a vásárosokat is más helyre fogjuk telepíteni — mondták beszélgetőtársaim. — Szentléleken gazdag műsorral, gyermek-néptáncfesztivállal köszöntjük a világból hazaérkező elszármazottakat, részt veszünk az eresztevényi Óriáspince-tetőn sorra kerülő ünnepségeken, este pedig itthon, a Perkő tetején lármafát fogunk gyújtani, mint egykor régen őseink.

Kisgyörgy Zoltán (Háromszék napilap)

«« fel | bezár