«« bezár

2007. augusztus 27: Tematikus etnobalett rockzenére. Mi tudjuk, mi történt a Perkőn idén nyáron
„Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – a rendező magyaráz.

Erdélyszerte divat lett szabadtéri óriásprodukciókat szervezni, amelyek soktízezres vagy még nagyobb tömegeket mozgatnak meg. A magyar nemzettel, a magyarság sorsával, megmaradásunkkal kapcsolatos tematika miatt általában sikerre ítéltetett előadások sorában rendhagyónak látszik a kézdiszentléleki Perkőn augusztus 20-án este bemutatott „Mert Tudnom Kell” című produkció, amely méreteiben és elképzelésében a csíksomlyói István, a király-hoz mérhető.
Alkotói, a TransylMania zenekar és a köréjük csoportosuló szakemberek minden jel szerint új műfajt teremtettek. Rockkoncert keveréke a színházzal, a mozgás-színházzal és a néptánccal, ilyet eddig sem Magyarországon, sem Erdélyben nem láthattunk.
A hagyományos búcsújáró hegyen, a Perkőn, az I. Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záróeseményére több, mint tízezer ember gyűlt össze. A „Mert Tudnom Kell – barangolás a magyarság múltjában, jelenében és jövőjében” című koncert-előadást élőben közvetítette a Duna TV. A produkció létrejötte időközben egyik TransylMania tag kiváláshoz vezetett, az alapötletét hozó Ségercz Ferenc - úgy tűnik -, végleg elköszönt társaitól. A konfliktusról és az esemény sikeres és kevésbé jól sikerült oldaláról kérdeztük az érintetteket és az alkotókat.

> Hozzávalók
Egy darab etno-rock zenekar (TransylMania), három színész (Derzsi Tímea, Fehérvári Péter, Pálffy Tibor), mintegy nyolcvan frissen tartott táncos (az Ördögtérgye-, a Belice- és a Perkő néptáncegyüttesek) és egy darab regős (Csibi Szabolcs).

> Elkészítés módja
A téma a zenekar számainak egymásutániságából, a dalszövegekből és a színpadon zajló mozgásinstallációk összeolvadásából születik meg: a magyarság sorsának alakulását látjuk a múltban és a jelenben, de a jövőre is vonatkozó sugallattal. A színészek, a regőst leszámítva, egyetlen hang nélkül játsszák végig a másfél órás darabot, csupán mozdulatokkal kommunikálnak.

> Aki kifőzte
A rendező (Nagy Kopeczky Kálmán), a koreográfus (Orza Călin), az animációk készítője (Dávid Eszter) és az, aki állta a végül ötvenezer lejre felduzzadt költségeket (Kovászna Megye Tanácsa) és a szervezésben segédkező kovászna megyei Művelődési Központ. Nagy Kopeczky Kálmán, sepsiszentgyörgyi bábrendező szerint „a jó és a rossz örökérvényű harcáról van szó. A tisztaságot, a fehérséget, de akár a magyarságunkat a fehér ruhás lány jelképezi.

Állandó veszélyforrást jelent a két ördögi figura, amelyek a mindenkoron ránk leselkedő veszélyeket jelenítik meg: idegen hatalmakat, trianont, de saját magunkat is ebbe a kategóriába sorolhatjuk” – mondta el a maszol.ro-nak. Szerinte ebben a darabban nem az a lényeg, mit értünk belőle. „Nem az emberek értelmére akarok hatni, nem a ráció a cél, hanem a megélés. Különféle érzeteket akarok előbányászni belőlük egy-egy jelenet egy-egy történés kapcsán. Elsősorban nem megérteni kell, hanem megérezni valamit magunkból” – tanácsolja a rendező.

„Én bábszínházi rendező vagyok. A színház és a bábszínház között az a különbség, hogy az egyik érzelmi síkon, a tudatalattira hat, a másik a racionalitásra. A Mert Tudnom Kell is a tudatalattit célozza.”

> Vizualizálni a zenét
„A zene eleve absztrakt műfaj, kivéve, amikor szöveg is társul hozzá, és a szöveg meséli el, hogy miről is szól. Ebben a rendezői vízióban az történt, hogy a klasszikus zene és a klasszikus balett mintájára valamilyen szinten vizualizáltuk a zenét. Amit hallottunk, azt láttuk. A zenei hangulat által megteremtett atmoszférához próbáltunk képeket társítani és nem pedig a zenéhez társított szöveget ábrázolni” – mondta el lapunknak Orza Călin, aki a produkcióban nem csak a táncos jelentek koreográfiájáért felelt, hanem a teljes színpadkép megkomponáltságához is jelentősen hozzájárult.

A darabot ért kritikák többsége a közérthetőséget kéri számon a készítőktől, Orza ellenben még elvontabbra alakította volna a jeleneteket. „Talán túlságosan is akartunk valamit közölni, ahelyett, hogy hagytuk volna a zene hangulatát és mellé társított színpadi mozgás lehetőségét önmagában létezni. Több sejtetés kellett volna, mint prezentálás és több kérdés, mint kijelentés. Végig meg kellett volna tartani a jelenteket metaforikus síkját” – gondolja a koreográfus.

> Mégis miről szól?
A darab nyitánnyal kezdődik, melyben máris világossá válik az alapkonfliktus. A két fekete-pirosba öltözött ördög meg akarja szüntetni a fehér ruhás lányt. A második jelenetben egy farsangi mulatságot látunk, a Bonchidai menyecskék című számra, ami a rendező szerint hétköznapjainkra utal. „Egy büdös nagy forgatagban élünk, alakoskodva, szerepeket játszva. Ezt tesszük” – vallja Nagy Kopeczky. Utána két óriásbáb foglalja el a teret, egy férfi és egy nő, akiket pap esket össze. Ez szintén a máról szól, a rendezői elképzelés szerint a házasság szentségének felszámolódását akarták színre vinni. Az ártatlanság elvesztését egy másik jelentben szerelmi csalódással kapcsolták össze. A fehér ruhás lány szerelmes lesz, megjelenik a szexuális vágy, majd a csalódás és a bűnbánat, ami megszüli a keresztet.
„Tény, hogy az ördögök hozzák fel a színpadra, de ha belegondolunk nem biztos, hogy Istentől kapjuk egyen-egyenként saját keresztünket, amit cipelünk, hanem lehet, inkább az ördögtől. Nem féltem, hogy megszentségtelenítjük ezzel. Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – magyarázza a jelenetet a rendező. Majd csata következik, nem tudhatjuk, ki az ellenség, avagy kik a harcoló felek, a háborút a konkrétumoktól letisztítva önmagában láthatjuk. A kereszttel, a kereszténységgel eljutunk az újkorba, lassan megszületik a nemzeti öntudat.
Népviseletedbe öltözve, néptánccal érzékeltetik a régiók kialakulását a Hazám, hazám című szám alatt. Majd jön a felnégyelt haza, ami Trianonról szól. „De nem csak az önsajnáló trianoni bánatról, hanem a saját bűneinkről is beszél. Saját fehér ruhás lányunkból, magyarságunkból disznót csinálunk” – magyarázza a rendező. Ekkor szűnik meg a metaforikus szál, hiszen a fehér ruhás lány egy humorosan felvezetett bűvészmutatvány keretében (nyilván a két ördög játssza a bűvészeket) konkrét, hús-vér negyed disznóvá varázsolják. A népviseletes párok elszakadnak egymástól.
A férfiak a disznóból (a fehér ruhás lányból, a hazából) származó kis csomagokkal útnak indulnak, elvándorolnak, eltűnnek a színről. A teljes apátiát a Tiszteld a gyermeket című szám fordítja át pozitívabb kicsengésű finálévá. Nagy Kopeczky Kálmán szerint ez mégsem megoldás, nem garancia semmire. „Nem tartom helyesnek és művészinek azt, amikor a színház konkrét megoldásokat kínál. A gyermekek jelenléte a színpadon és ahogy lesöprik a két gonoszt pusztán a reményt jeleni meg.”

> A zenekar – belső konfliktusok
„Nagyon régi vágyunk az, hogy ne sörös-miccses hangulatú rendezvényeken lépjünk fel. Komolyabbat kellett csinálni, ez most jött össze” – mondta a maszol-ro-nak a TransylMania frontembere. Cseresznyés Szilamért arról is kérdeztünk, mi lesz a zenekarral, miután a hegedű mellett a hangzás népi jellegét adó, fúvós hangszereken játszó Ségercz Ferenc bejelentette, kiválik az együttesből. Ségercz szerint, aki közben a Fabatka és a Tündérground zenekarok oszlopos tagja, a TransylMania nincs tekintettel a együtteseinek koncertprogramjára.
„Olyan szervezési alkalmazásokat gyakorolnak, ami mellett nem lehet más zenekarokat csinálni. És bizalmatlanul viszonyultak a perkői produkció dramaturgiájához, aminek az alapötletét én írtam” – állítja Ségercz, akinek neve a dvd-n a rendezője mellett szerepel majd, mint ötletgazda és dramaturg. Cseresznyés azonban másként emlékszik. „Nem igaz, hogy ő hozta volna az alapötletet, igaz, volt egy rész, amikor sokat segített. Én inkább azt mondanám, hogy közös munka volt” - meséli a frontember, majd hozzátette, „Ségerczről kiderült, hogy nem szereti ezt a zenét, sok munkája nem is látszik benne.” Közben Kelemen István, a hegedűs is kiszállt egyetemi tanulmányai miatt, a helyén augusztus 24-én, a nagyszebeni koncerten már Fazekas Albert muzsikált. A bejelentés és a vita ellenére ekkor Ségercz még együtt zenélt a bandával.

> Körbevinnék Nagy-Magyarországon
„A kezdeti száz millió lejes keretet hamar túlléptük, de már nem lehet visszafordulni. Két hónappal a fellépés előtt már nagy lendülettel dolgozott mindenki. Eleinte szentgyörgyi hivatásos táncosokra gondoltunk, de az István, a király miatt nem értek rá. Ekkor még nem volt rendező, sem koreográfus, csak tervek. Nagy Kopeczky Kálmán szentgyörgyi bábrendező azonnal elvállata. Orza Călin elfoglaltságai miatt habozott, de végül belement.
Azt mondta, azért vállalja el, mert születik valami, ami a miénk, erdélyieké, Székelyföldé” – idézi fel az indulás pillanatait a basszusgitáros. Cseresznyés Szilamér elmondta, valami egyénivel akartak előállni az import rockoperák erdélyi térnyerésének közepette. „Rengeteg energia és pénz van benne, a végére ötvenezer lejnél is többe került. Persze voltak bajok és hibák, a múlt-jelen-jövőképek nem úgy jelennek meg, hogy érthető legyen. Érzelmileg hatott az emberekre. Nagyon kevés idő alatt raktuk össze a műsort, mégsem nem érzem, hogy mellényúltunk volna. Tovább fogjuk vinni. Nagy-Magyarország területén mindenhol, egy évben kétszer szeretnénk előadni ezt a műsort” – vázolta terveiket a TransylMania vezetője.

„Sokan mondják, hogy ezt még látni kell, mert ha nem, akkor idézőjelben mondom, kár volt ennyit dolgozni rajta” – teszi hozzá a rendező, aki szintén optimista a produkció jövőjét illetően, konkrétumokat azonban ő sem tud mondani. „Tízezer néző volt kint és színházi atmoszférát éreztem, az emberek tapsoltak egy rockkoncerten” – mondja Kopeczky. „Misztériumi állapotot láttam, a színházi csoda megtörtént. Függetlenül attól, hogy dvd-n is megjelenik az előadás, erre a csodára: a színház és nézőtér valódi összeolvadására szükség van. Hiszem, hogy megismételjük a produkciót. Jó helyszín és időpont kell hozzá. És ismét sok-sok munka.”

Stanik Bence – Új Magyar Szó

«« fel | bezár